Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - P. Alfonz O. Carm.: A sárfenéki karmelita remeteség

ciójára. Hálamiséket kezdtek énekelni, mondani már a másik napon. Pedig az öröm korai lett. A kolostorok feloszlatása, eltörlése napirenden volt. A Bécsbe jövők, menők nem is beszéltek már másról, amikor az atyáknál megszálltak. 1783 júniusában meghalt gróf Zichy Ferenc győri püspök, akinek szemrehányásaitól félt a császár. Alig temették el a nagy főpapot, egy császári hivatalnok máris elindult Bécsből, hogy a halálraítélt sárfenéki kolostort is eltemesse. Július elején a kolostor és remeteség ingó és ingatlan javait bekebelezték a császári birtokok közé. A leltár már régen készen volt. Semmit el nem vihettek. Megjelentek a zsidó kereskedők, hogy fillérekért elvigyék értékes aranykelyheiket az olvasztókba. Majdnem minden dobra került, annak kivételével, ami a biztos uraknak megtetszett. Az atyák és testvérek vérző szívvel hagyták el a kolostort. Körmenetben levonultak a kriptába, hogy elbúcsúzzanak azoktól, akikkel együtt Istent szolgálták, őket már hiába háborgatta volna a kalapos király rendelete. Azután újra visszamentek szobáikba, megcsókolták a falakat. A szentképek is mintha szomorúak lettek volna ezen a napon. Imádkozva végigjárták a remetelakokat és kápolnákat. És úgy, amint itt éltek, imádkozva, szelíden, szegényen, békésen és csendesen kimentek a kapun. Szótlanok voltak. Hosszú ideig vissza se mertek nézni. Felértek egy dombra. A perjel megállt. Hű fiai, öregek, fiatalok körülvették és utoljára nézve a kolostort, könnyes szemmel elénekelték a „Salve Regina-t..." Azután megölelték egymást. Már szólni sem tudtak, csak érezték, hogy „kit erre, kit arra kergetnek a szelek..." Páran Győr felé vették útjukat. Hiszen néhány kolostort sikerült megmenteni. Ezek között volt a győri is. Ide igyekeztek eljutni. Földönfutók lettek a világ szemében. Pedig Isten szolgái mindenütt otthon vannak. A rendtársi, testvéri szeretettel ölelték meg a testvérek a testvéreket. Itt élték le életük hátralévő napjait a boldogító Istenszeretet és szolgálatban. Az egyik páternek volt egy kis énekes könyve. Saját szerzeményű dallamok, szövegek elragadó szépsége van e könyvben. Ez az egyik emlék megmaradt Sárfenék hírneves klastromáról, hogy hirdesse nekünk, késői utódoknak, hogy az Úrnak szolgálni jó és balsorsban egyaránt öröm, ujjongás és harmónia, amely a földön kezdődik és az égbe nyúlik... Források: Zimerman Benedictus O. Carm.: Les Saints Deserts des Carmes Déchaussés. Paris, 1927. — Cronica Conv. Carm. in Wien-Döbling. 1644. — Cronica Conv. Carm. in Győr, 1725. 82. — Dr. Kiss János: Katholikus Magyarország. Bp. 1902. Győri püspöki levéltár: „Religiosa "