Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

TANULMÁNYOK - Lengyel Alfréd: A bácsai boszorkányper

teíes Nemes Vármegyeházán, sokáig nem tudott elaludni. S amint így magában virrasztott, egyszerre csak nagy beszédre lett figyelmes, mely alulról hallatszott fel, a megye tömlöcéből, amelybe Tóth Ilona volt becsukva. Sőt a tanúnak úgy tűnt fel, mintha valakit fojtogatni akarnának, mert nyögések is hallat­szottak a börtön felől. A beszédből, sajnos, semmit sem értett meg, bár igen figyelmesen hallgatózott. A beszéd megszűntével éles sikoltozást hallott, majd cimbalomverés-féle hangokat, a szobájában pedig, ahol feküdt, halk csoszogást vett észre. Erre a tanu felkiáltott: „Ki vagy?" A válasz azonban csak egy jaj­kiáltás volt, de látni senkit sem látott. Csupán egyre azt hal­lotta, mintha valaki több tárgyat a szobájában felkapna, meg­zörgetne és eldobna. így a társának a csizmáját is megrázta és elvetette ez a láthatatlan, titokzatos kísértet. Félelmében és azt gondolva, hogy ez a szellem alvótársát akarja talán megrontani, a tanu felébresztette őt álmából, de ez semmit sem hallott az egészből és nem is tudott a történtekről. Éjfél után két óra felé azután végleg elcsendesedett a megyeháza belső udvara. A tanu ellenben biztosra veszi, hogy az elmondott éjszakai események a boszorkánynak ismert Tóth Ilona mesterkedése! voltak. Ezzel a vallomással be is fejeződtek a tanúkihallgatások és a lezárt és hitelesített jegyzőkönyvet azután a tárgyalást vezető Matiss György vizsgálóbíró felolvasta az utolsó kihallgatási napra beidézett összes tanuk előtt. Másnap május 25-én Győr vármegye a törvényszék által két példányban — egy magyar és egy latinnyelvű szöveggel — elkészített tanuvallomási jegyző­könyvet véleményes jelentés kíséretében felterjesztette a magyar kir. udvari kancelláriának a további intézkedések megtétele végett. A Bécsben székelő m. kir. udvari kancellária a felterjesztett boszorkány-üggyel június hó 16-án foglalkozott érdemben, ami­kor is gróf Pálffy Miklós főkancellár a latinszövegü tanuvallo­mási jegyzőkönyv csatolásával őfelségéhez, Mária Terézia csá­szár és királynéhoz továbbította legfelsőbb véleményezés végett az iratokat. A királyné egy hét múlva vette kezébe a felterjesz­tést s annak végére a következő megjegyzést írta sajátkezűleg, természetesen latin nyelven: „mindkét nőszemély, egyrészt a vádlott Tóth Ilona, másrészt az állítólagos megrontással sújtott és újból meggyógyított Horváth Adámné Bécsbe szállítását el­rendelem." A kancellária ennek értelmében június hó 25-én meg is küldte a legfelsőbb királyi rendeletet tartalmazó leiratot a vár­megyének, azzal a megjegyzéssel, hogy a tömlöcben raboskodó boszorkányos asszonyt és Horváth Ádám bácsai korcsmáros feleségét egy-egy külön kocsiban, biztos őrizet mellett minél előbb szállíttassa fel Bécsbe, a m. kir. udvari kancelláriához. Győr vármegye alattvalói hűséggel és engedelmességgel azon­nal eleget is tett a királyi rendeletnek s útnak indította fegyve­res kíséret mellett a két asszonyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom