Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
TANULMÁNYOK - Lengyel Alfréd: A bácsai boszorkányper
Megérkezésük után Pálffy gróf főkancellár nyomban jelentést tett Őfelségének, hogy végrehajtotta a kiadott parancsot és kérte a királyné további rendelkezését. Mária Terézia erre ismételten kihallgatásra rendelte a vádlottat és áldozatát, mégpedig a legfelsőbb udvari igazságügyi tanácshoz, mely már nagyon jól tudta, hogy mi az uralkodónő intenciója az ilyen boszorkány-ügyekre vonatkozólag. A kihallgatás természetesen egyenkint és teljes részletességgel történt meg, majd utána a felek szembesítése következett. Az újólag felvett kihallgatási jegyzőkönyv adatainak birtokában tette meg azután ez a legfelsőbb igazságszolgáltatási fórum a maga jelentését őfelségének. Mária Terézia a jelentés alapján legfelsőbb rendelet alakjában adta ki az ügyre vonatkozó elhatározását, hogy ezáltal is újból nyilvánosságra hozza a boszorkányság túlzott képzeleti világával szemben elfoglalt reális álláspontját. A rendelet a következőket tartalmazta: A boszorkánysággal vádolt és jelenleg a Tekintetes Nemes Győr vármegye tömlöcébe zárt Tóth Ilonát, Szüts György bácsai helységbeli lakos feleségét, az említett vád alól fel kell menteni és elrendelem a szükséges intézkedések azonnali megtételét, hogy nevezett asszony semmiféleképen se háborgattassék, hanem falujában nyugodtan és békésen élhessen. A vádlott ugyanis nem illethető a boszorkányság vádjával, a vele kapcsolatba hozott haláleset és egyéb állítólagos megrontások tőle teljesen függetlenül, a Gondviselés megmásíthatatlan akarata folytán történtek. Nevezett legfeljebb annyiban róható meg, hogy a gyakran veszedelmes következményekkel járó kuruzslás mesterségével hagyjon fel. A két asszonyt e legfelsőbb királyi rendelet kiadása után természetesen haladéktalanul visszaszállították Győrbe s a megyei törvényszék kénytelen volt ítéletét a királyné parancsának megfelelően meghozni, vagyis a boszorkányként börtönbe vetett Tóth Ilonát felmenteni és szabadlábra engedni. A váratlan és meglepő hangú ítélet s annak indokolása bizonyára nagy feltűnést kelthetett annakidején Győr városában, valamint a bácsaiak körében. De ettől eltekintve egyúttal intőpéldául is szolgálhatott ez a királyi dekrétum az igazságot szolgáltató hatóságok számára. A jövőt illetőleg ugyanis nem várhatták többé, hogy az erőskezű és felvilágosodott szellemű királyné ilyen ügyekben hozzájárulását adja holmiféle önkényes ítélkezésekhez. Ezeknek ideje elmúlt, létjogosultságuk csak olyan korban lehetett, melynek babonákkal átszőtt világfelfogása és fantáziája helyt adott az ilyfajta, sokszor teljesen igazságtalan jogorvoslatoknak.
