Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - Somogyi Antal: Ki a mestere a győri székesegyház nagy angyalszobrainak

Az eddig említett szobroknál mindig sokkal inkább érdekelt a székes­egyház kanonoki stallumai fölött álló négy hatalmas angyalszobor. Szerző­jük feltétlen a bécsi szobrászok körében keresendő. Hekler (Ungarische Kunstgeschichte. 114. 1.) Balthasar Mollnak tulajdonítja őket, azon hason­latosság alapján, melyet a kismartoni aggok otthonának kápolnájában látható golgothacsoport szobrai és ez angyalszobrok közt állapít meg. A ruharedőkben fel is lelhető némi rokonság. Ám ez a külsőleges egyezés minden. Szellemben a két mü oly távol esik egymástól, hogy köztük rokonságról nem, csak ellentétről beszélhetünk. Moll szobrai — a fájdal­mas Szűz, Mária Magdolna, Sz. János apostol alakjai —, a fájdalom ki­fejezésének tradicionális pózai ellenére sem jutnak túl valami bágyadt­elégikus nyugalom csendes körén, míg az angyalszobrok kifejezésében belső feszültség és felindultság viharzik, úgyhogy a két helyen két teljesen különböző temperamentumú művésszel állunk szemben. A golgothacsoport Sz. János alakjának és a Sz. Anna oltár mellett álló angyalnak ruharedő­zetében nehéz volna az elrendezés hasonlóságát észre nem venni, de a hasonlóság ellenére mutatkozó különbség a ruharedők formájának keze­lésében s a ruharedőknek mint kifejező eszköznek alkalmazásában nem­csak, hogy nem valószínűsíti, hanem kizárja a két mester azonosságát. Valószínű azonban, hogy egyik a másiktól kölcsönözte a motívumot, s hogy a kölcsönző Balthasar Moll volt, mert kétségtelen, hogy az angyal­szobrok mestere az erősebb és eredetibb tehetség. Ha már most összehasonlítjuk Mollnak Lichtenstein herceg mellszob­rát Franz Xaver Messerschmidtnek I. Ferenc császárról készített mellszob­rával (mindkettő a bécsi barokkmúzeumban), ugyanarra a rokonságra, illetőleg különbségre bukkanunk, mint az előbbi esetben. S az összehason­lítás ismét Messerschmidt javára dől el, aki Donner után a legkiválóbb mester volt Bécs XVIII. századbeli szobrászai között. Érthető tehát, hogy Moll, aki egy ideig az akadémián is tanított, megkísérelte utolérni őt, vagy legalább is átvenni tőle, ami műveiben hatásosnak bizonyult. A két mellszobor szerzősége nem vitás, hasonlóságuk pedig azt mutatja, hogy Moll Messerschmidt hatása alatt állott. A Molltól származó kismartoni golgothacsoport kapcsolata tehát a győri angyalszobrokkal valószínűvé teszi, hogy ez utóbbiak Messerschmidt alkotásai. E feltevést megerősíti, hogy Messerschmidt mellszobrain (a másik Mária Teréziáé) ugyanoly művészi temperamentum megnyilatkozásait lát­juk, mint az angyalszobrokon. Különösen a ruharedők játékának szinte szenvedélyes lendületében feltűnő a hasonlóság. Azonkívül, hogy a XVIII. század bécsi szobrászmesterei közül Messer­schmidten kívül nincs egy sem, akinek alkotásai közé a négy győri angyal­szobor be volna illeszthető. Még egy súlyos okom van, hogy benne keres­sem e remekművek mesterét. Messerschmidt Bajorországból került Bécsbe. A Geislingen melletti Wiesensteigben született 1736-ban. 1752—54-ig a bécsi akadémián tanult s a császárvárosban is maradt kevés megszakítással 1774-ig, bár oly nagyra tartották művészetét, hogy Nagy Frigyes udvarába, sőt Parisba is csalo­gatták. 1769-től 1774-ig az akadémián mint kisegítő tanár volt alkalmazva, de „megzavart elmeállapota miatt" nyugdíjazták. 1777-ben Pozsonyban telepedett le s ott is halt meg 1783-ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom