Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.
ADATTÁR - Csatkai Endre: Sopronmegyei vonatkozású győri nyomtatvány
Feulner így jellemzi: „Messerschmidt a magát kinzó, tépelődő ember, aki a szemlélőt talányok elé állítja, melyeknek megoldását csak sejtésünkkel merjük megkísérlem, őserejű természet, kiváló tehetség, de ennek tudatában is van, darabos, alkalmazkodni nem tud, állandó harcokban őrlődik környezete, balsorsa és az intrikák ellen." (I. m. 40. 1.) Művészi szempontból fontos e jellemzésből, hogy Messerschmidt szenvedélyes, heves temperamentum volt. Ha még ezenkívül figyelembe vesszük, hogy lélektani problémák és a lelkiállapot kifejezésbeli jelentkezései rendkívüli mértékben foglalkoztatták (Tietze—Courat, österreichische Barockplastik. 29. L), az angyalszobrok kifejezésének fokozatos felépítése2) az oltár titokzatos világával érintkezésbe került lélek első rezdülésétől az extázis szent szédületéig arra kényszerít, hogy benne, a módszerrel dolgozó pszichológusművészben keressem azoknak alkotóját. (Súprúiim eg tjei a&nalk&zá&í qtßl'i ni/OmtatváíltJ. ümlkai Síidre. A soproni ev. líceumnak 1666-ban alapított könyvtárában egy érdekes sopronmegyei vonatkozású szép győri nyomtatványt is őriznek. Streibig Gergely János munkája, folio-alak 20 oldal. A munka tárgyáról bőven szól a hosszú cím: „Hálá-adó beszéd, mellyet a nemeskéri templomban pünkösd után hatodik vasárnapon ezer hét-száz hatvanhetedik esztendőben, midőn tekintetes nemes Sopron Vármegye, Mária Theresia felséges özvegy római tsászárnénak, magyar, és Csehország apostoli királynéjának, ausztriai fő-hertzeg asszonynak & c. & c. himlős nyavalyájábul szeretsés kigyógyu lásáért különös ájtatossággal, örömmel, és innepléssel hálákat adott az Istennek, élő nyelvel szorul szóra mondott Hermán József mézes-kuti apátur és győri kanonok." II. József koráig Sopron megye székhelye Nemeskér falu volt, templomát 1732-ben, elvevén Luther híveitől, szt. László tiszteletére avatták fel. A nyomtatványnak érdekessége az első oldalon egy csinos rézmetszet, 16X10 cm. méretben. A kép közepén olajfa emelkedik, törzsére szalag csavarodik ezzel a felírással: „Ego autem sicut oliva fructifera speravi in Dno." Az ágak felett Sopron vármegye címere, felette és két oldalt felírás: „Offert Deo vitám et omnia Comitatus Soproniensis pro conservata M. Theresia." A fától balra ül a földön a királynő, jobb kezére támasztja fejét, baljában kormánypálca, mögötte magyar nemes térdel és égő szívet nyújt át a királynőnek. Jobb oldalt, távolabb a fától, idősebb magyar nemes térdel, kezében füstölgő edény, közte és a fa közt megnyílik a táj és tornyos, bástyás épületek látszanak. A metszeten nincs jelzés, sem a szövegben nem tétetik rá célzás. Egy rokokó iniciálé és a 18. század első felének ízlésében készült záródísz az Ür szemével emeli még a munka kiállításának szépségét. A munkát Petrik könyvészete nem említi. 2) Részletesebben foglalkoztam vele: Bedy, A győri székesegyház története. 122. 1.
