Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. 12. évfolyam, 1941.

ADATTÁR - Somogyi Antal: Ki a mestere a győri székesegyház nagy angyalszobrainak

cAdattár 3d a m e Mere, a gyári £zéke£e&yAáz Somogyi cantal. A XVIII. század szobrászatában a művész személyének meghatározása egészen rendkívüli nehézségek elé állítja a művészettörténeti kutatást mindazokban az esetekben, amikor a szerzőség kérdését nem lehet írott emlékekkel eldönteni. A nehézségek egyik forrása a kornak hallatlanul gazdag művészi produktivitása, amely a szobrászoknak egész légióját foglalkoztatta, akiknek neve részben mindmáig ismeretlen. így magyarázható, hogy egy oly kiváló mester, mint a székesegyház „fekete oltárának" szerzője, teljesen ismeretlen volt a műtörténészek előtt, míg a Szent Jobb oltárának szignaturája nevét el nem árulta. Azóta sem tudunk többet személyéről. Ugyancsak a megrendelések özöne hozta magával, hogy a tervező és kivitelező akárhányszor két különböző művész volt. Továbbá, hogy ugyanazon tárgykörben, mint az egyházművészet területén, a motívumok kölcsönzése szinte nem ismert határt. Ehez járult az egyéni jellegzetességet erősen letompító egységes stílus, amit a mi vidékünkön az a bécsi szobrászat képviselt, amelynek jellegét az akadémia határozta meg Ezek a nehézségek magyarázzák, ha az alábbiakban előadandó feltevések a valószínűség szerény határai között kénytelenek mozogni. A Káptalandomb Sz. Mihály szobra például nyilvánvalóan hasonmása annak a Sz. Mihály szobornak, amelyet a Vicenzából származó Lorenzo Mattietli készített a bécsi Michaelerkirche kapuzata fölé. Bár Mattielli, ha helyes Adolf Feulner feltevése, hogy a Sz. Ignác templom főoltárának szobrai tőle valók (Skulptur und Malerei des 18. Jahrhunderts in Deutschland. 35. 1. Handbuch der Kunstwissenschaft.) dolgozott Győrnek, a Sz. Mihály szobor nem származhat tőle, mert Mattielli 1748-ban meghalt. Egy másik Bécsben élő olasz szobrász, Domenico Parodi a szellemi atyja azoknak a szobroknak, melyek a püspöki rezidencia lépcsőházának fülkéit és a lépcsőkorlátot díszítik. Itt azonban már alig beszélhetünk kölcsönzésről. Parodi ugyanis annyira hű maradt olasz sajátosságához s annyira nem hasonult a bécsi szobrászathoz, hogy a Belvedere palotában látható füíkeszobrai az ottani barokkmúzeum szobraitól egész különálló világot képviselnek. Nem valószínű tehát, hogy követőkre talált. A püspökvári szobrok formakezelése viszont annyira egy a belvedere-beli szobrokéval, hogy csak a mesterrel egyenrangú tanítvány művei lehetnének. Mivel pedig mindkét helyen fülkébe állított dekoratív szobrokról van szó, sokkal egyszerűbb és valószínűbb az a feltevés, hogy Parodi bécsi hasonló műveinek sikere után kapta a győri megrendelést.1) *) Egy másik olasz szobrásznak, Giovanni Giulianinak tulajdonítják Pigler nyomán a Frigyszekrényes emléket a Káptalandomb feljáratánál. Nemcsak a STERT szignatúra felfedezése, hanem stíluskritikai okok miatt sem tudom ezt a feltevést elfogadni. A probléma azonban sokkal bonyolultabb, hogysem e dolgozat keretében meg lehetne oldani.