Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Lovas Elemér: A helytörténetírás győri feladatai

arról a kegyeletről, amelyet Győr városa lerótt egykori jótevőjével szemben, és a monográfiában adja bizonyságát annak, hogy megérdemelte múltjával a jótevő bizalmát. Az ilyen munka nem köthető időhöz, az az egy bizonyos. Az adatok gyűjtése nemcsak egyéni akarattól és segélyeszközöktől függ, hanem rengeteg utánjárás, sokszor időpocsékolás juttat csak el kevés adat megismeréséhez. Gondoljunk csak Sopron város oklevéltárának nagyon értékes, de sok időt kívánó munkálatára. Ha tehát valaki Győr egész monográfiájának megírását, mint anyaggyüjtő tevékenységet időhöz akarná kötni, hibát követne el a cél sikere ellen, mert fél vagy negyed munkát kapna eredményül. Meg kell kezdeni a munkát ott, ahol az anyag együtt van, vagy ahol kellően elő van készítve minden arra, hogy a nyilvánosság elé lépjen valaki az adatokkal. A magam munkaterén látom a kérdést legvilágosabban. Győr város régészeti gyűjtése immár 83 évre tekint vissza. Az eredmény gazdag, de lassan pusztul is. Ezt meg kell menteni a szakkörök számára is, a majdan elkészítendő népszerűsítőbb irodalom számára is. Mert Mályusz helyesen állapítja meg, hogy nemcsak a szakkörök számára kell készülnie a monográfiának, aminthogy nem szabad egyedül az érdeklődő nagyközönséget sem szolgálnia, hanem el kell találni majd azt a fokot, amelyiken mindegyik érdeklődő kör megtalálja azt, amit vár, de a legfontosabb az adatgyűjtés. Ezt talán úgy fejezhetném ki pontosabban, hogy a szakember sohasem nyúl szívesen valamilyen kor történetírói felfogását visszatükröző feldolgozáshoz, hanem legszívesebben az eredeti adatokat keresi fel, és abból emeli ki a saját korának felfogásához mérten használható adatokat. És hozzátehetem, ez a munka a régészeti téren elkészülhet 1943-ra. Győr városának sikerült munkatársul megnyernie egy olyan írói gárdát a régészeti anyag feldolgozásához, publikálásához, amilyet eddig egy vidéki város sem tudott elérni. A munka már közel két évtizede folyik, így alapossága a munkatársak felkészültségén és egymással való egyetértésén kívül is jól elő van készítve. A döntő szó azonban a város közgyűlését illeti, hajlandó-e áldozatot hozni olyan emlék állítására, amely áldozat évekre elosztva a város nagyobb megterhelése nélkül emlékezetessé teszi az egész ország előtt Győr háziünnepét, és ugyanakkor az egyetemes történetnek is nagy szolgálatot tesz. AZ ADATGYŰJTŐ, ADATKÖZLŐ MUNKAMÓDOT természetesen a monográfia többi részének megírásánál is első teendőnek tartom. Az Árpád-házi királyok koránál vagyunk a legelőnyösebb helyzetben, mert ott szinte minden okmány már napvilágot látott. Természetesen nem elég az, hogy a Győrre vonatkozó kinyomtatott okleveleket valaki az eddigi nyomtatás alapján újra kinyomassa, mert erre Győrnek nem lehet pénze. De fel kell kutatni az eddig közölt okmányok eredetijét, újra át