Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedése előtt II.
lért, aki kereskedésre hozza. Az vidéki bortul, nomine excepto, tíz pénzt adjanak pflasterpénzt. Minden külső vármegyéből való szekér, „aki tudnillik quaestus gratia valamit hoz árulni, egy pénz pflastergeldet fizessen, a míglen az utczák reparáltatni fognak". 55 ) A bor után fogyasztási adó jellegű szolgáltatást szednek 1719-ben. A tanács olyan határozatot hoz, hogy valaki Győr városában borokat vásárolván azokat „innénd elviteti, az olyantán rendi különbség nélkül minden akótól fizessen két garast, Lendvay Dániel perceptor uram kéziben. Az mely pénz convertáltatni fog az utcák reparatiojára". 56 ) Ezt mindenkinek kellett fizetni, ki áruját üzleti célból be vagy ki vitte. 1740-ben a hozott határozatot kiterjesztették az üzletszerű fuvarozás esetére is. A kövezetvám bevételből fedezték a hidak és vámházak tatarozási költségeit, valamint az utak és hidak karbantartását. Az ú. n. kir. kisebb haszonvétek közül legnevezetesebb volt a bormérés joga. Ez eleinte egészen a káptalant illette, később csak a két nyári hónapra szorítkozott, az év többi részében a város birta a jogot. Rudolf 1578-ban kiváltságlevélben megadta a városnak azt a jogot, hogy tanácsházában egész éven át bort mérhessen. 57 ) A borméréssel rokon volt a pálinkaégetés haszonvéti joga, melyet a XVI. században már a város gyakorol. 1604-ben azok között a polgárok között, kik már a török világ előtt is győri lakosok voltak, találjuk Knabecz Hans égettbor-készítő németet. A XVI. sz. végén tehát, már volt Győrnek pálinkaégető-ipara. 58 ) Tudjuk azt is, hogy a város is rendezett be borégető üzemet. A berendezés igen kezdetleges: valami főző üstön, vagy fazekakon kívül még csak szűrőkészüléke volt a műhelynek. 1606-ban Pfeisz Keresztély a város égett-borosa, vagyis szeszfőzője, akitől a város esküt vett arra nézve, hogy „igazán eljár a borégetésben az ő igaz hite szerint, és az égetett bort, melyet apránként árul, azt magán való ládácskákban hagyja és igazán előadja. Legényt is tartson, kinek a közönségesből (közösből) legyen fizetése, de étel mind az magáé, mind az legényé az magáéból legyen. Ezen kívül valami nyereség lészen, két része a városé, egy része a magáé legyen. A magyar borseprőért 140 dénár, a német borseprőért 1 forint jár". 59 ) 1608-ban számadást tartottak az égetett borossal. Megállapították, hogy a szeszfőző 565 akó seprűből 50 akó égetett bort készített, amiből 19f akót kimért, a városnak 30£ akója maradt. Akója 12 forintot ér.eo) 65 ) Győr szab. kir. város ltára. Prot. 1717—1722. 121. pag. 6e ) Néhai Sefcsik Ferenc főlevéltárnok jegyzetei. 57 ) Kápt. m. levélt. XI. Cimth. 872. — 1. T. 1042. sz. 68 ) Győri kápt. ltár 20. T. 3084—5. sz. Bedv kézirat. 59 ) Győr városi ltár 1604—6. prot. 39. 1. 48. sz. eo ) Győr városi ltár 1608—1624. évi tan. jkv. 10. 1.
