Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedése előtt II.
1620-ban Krausz Tóbiást fogadta fel a város szeszfőzésre, kivel szerződést is kötött, melynek érdekes pontjai a következők: Először: Hogyha valami haszon leend, két része a városé legyen, harmad része övé Tóbiásé legyen. De ilyen condicióval, hogy elsőben kezest vészen, annak utánna mind maga, mind felesége megesküdjenek, hogy mindenben igazak lesznek és igazán mindeneket előadnak. Annak utána magukat ahhoz tartsák, hogy az kitől mi seprőt hoznak, azokat szorgalmatosan írassák és írják. Másodszor: az mi az égett borhoz illendő szerszámot, úgymint fát, vízhordást, szolgának való fizetést és egyéb aprólékot illeti, efféléket az közönségesből költsön, hogy harmada ő rá, 2 része a városra essék. Harmadszor: az ki az rossz fazekak dolgát illeti, melyek be vannak rakva az falakban, ahhoz semmi köze nincsen és jövendőben is abból ne kívánjon, se ki ne vehessen, mert az a városé. Negyedszer: az közönséges fát az maga szükségére ne költse, hanem külön szerezzen fát magának; mindazáltal mivelhogy téli időben az égett bornak hordásáért meleg ház kívántatik, arra való segédkezésre minden esztendőnkint két szekér fával segíti meg a város a magáéból. Ugyancsak újonnan végezett Bíró Uram és a város úgy, hogy az égett boros tartozzék az magáéból 5 szekér fát venni segítségére. 61 ) 1633—1636 években Dendler Kristóf volt a város égetettborosa, aki a maga részét kiárusította, a város részét pedig természetben adta ki. A város tiszta nyeresége 1633-ban 3 akó égetett-bor volt. 62 ) Valószínű, hogy a város a maga részét a városházán berendezett korcsmában mérette ki, hol boron kívül sört is méretett a XVII. sz. közepén. Heister főkapitány 1713-ban 63 ) szabályozza, hogy katonai, vagy polgári hatóság alá tartozó egyének közül csak egynekegynek adassék meg a sörmérési engedély. A katonai hatóság alá tartozó sörös a kimért sör dolgában a soltész ellenőrzése alatt áll, kinek minden akó sör után 20 magyar dénárt fizet adóul; ugyanannyit fizet a polgári hatóság alá tartozó egyén is a maga hatóságának. A sör jóságára a vásárbírák kötelessége felügyelni; ha másunnan hoznak a városba sört, azt vegyék meg a helybeli sörmérők. 1738-ban módosítják a sörfőzökkel kötött előbbi megállapodást. E módosítást közvetlenül megelőzőleg úgy egyezkedtek, hogy a sörfőzők minden akó sör után 60 dénárt tartoznak fizetni, ha a sört 4 pénzen árulják. Mivel a sörnek „lassú folyamatja vagyon 4 pénzben, azért tetszett egyenlőképen, hogy két krajal ) Győr városi ltár. 1614. évi tan. jkv. 315. 1. 221. sz. 62 ) Városi ltár. 1634—47. évek tan. jkv. 63 ) Villányi i. m. 112. 1.
