Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedése előtt II.
tek, akiket később a XVIII. században tanácsnokoknak neveznek. Szám szerint tizenketten voltak s életfogytig választották őket. Az esküdtek már a XVII. században fizetést is élveznek, mint a városnak egy 1640-ből származó statútuma igazolja. 1640. decemberében Tar István helyettes bíró összehívott ugyanis a városházánál néhány főembert s az esküdtek nevében kérte, hogy mivel ezek a város dolgában sokat fáradnak és mivel a Szent Erzsébet napi vásár jövedelme a városé, e jövedelmet „régi szokás szerint" az esküdteknek adják. Ügy határoztak tehát, hogy régi szokás szerint a vásár jövedelmének fele az esküdteké legyen, a felét a város közszükségleteire fordítsák és ez utóbbit a város kamarásának adják kezébe. Ezenkívül egyéb accidentiák, melyek vagy letétképpen (depositum végett) vagy másképpen a jövőben a bíró kezéhez kerülnek (a régi panaszpénzen kivüle, mely egyedül a bírót illeti) harmadrészét az esküdtek kapják s ezeket közöttük egyenlőképpen osszák meg. Becsű esetén a városiaktól százból egyet, idegenektől vigesimát (huszadot) kapnak az esküdtek. Amikor pedig számvetésben vannak, itt való emberek között mindkét részről egy-egy forintot vehetnek. Végül mivel a szent Péter napi és szent György napi vásárok jövedelme is „az böcsületes városé", azoknak jövedelme is esküdt uraiméknak deputáltatik. 30 ) • 1725 június 12-én pedig úgy határozott a város közgyűlése, hogy ami pénz „a kegyelmek (t. i. az esküdtek) számára bejön, az nótárius uram által percipiáltassék és egy massába tétetődjék". A hónap végén kell mindig maguk közt felosztani. Ha pedig valaki nem vesz részt az üléseken és hivatalos kiszállásokon és magát ki nem menti, esetenkint 25 dénárt portiojából levonnak. 31 ) A bíró és az esküdtek együtt alkotják a város hatóságát. Az ősgyűlés a XVII—XVIII. században már kevéssé szerepel, bár néha, fontosabb ügyekben megkérdezik a községet és mint szűkebb testületet, az öreg embereket. Innen alakul ki a későbbi septuaginta viratus (nagytanács, vagy választott polgárság). 1734 május 3-án a közügyek tárgyalására ilyen határozatot (Publicis in tractandis negotiis Determinatio) hoztak: „Az városi uraimék közül két böcsületes ember" a nemes tanáccsal együtt ülésezik, midőn az nemes városnak dolga avagy publicuma foly, úgy tractáljanak. Erre a tisztre denominálták Széli Mihályt és Vissi Istvánt. 32 ) Szigorúan őrködnek a bíró és tanács tekintélye felett. Aki a bíróra, vagy tanácsra sértő kifejezést használ, vagy árestomot szenved, vagy pedig nyelvének kivételével fizet. 33 ) 30 ) Eredetije Győr város ltárában. Proth. 1630—1647. 73. p. 31 ) Győr városi ltár. Prot. 1722—1725. 276—7. 32 ) Győr város levéltára 1732—1736. 151. 1. 33 ) aut arestum patientur, aut vero emendam linguae persolvent. Győr város levéltára. Prot. 1727—1732. 266 Pag.
