Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

ADATTÁR - Mithay Sándor — Bottyán Árpád: Első koroncói ásatás Bábotán

még az itteni temetkezésre, hogy egyetlen egy helyen sem találtunk az edényekben ill. urnákban, vagy pedig ezek mellett égetett csontokat. Talán jelképes temetkezésről lehet szó. A további ásatás bizonyára bővebb adatokat hoz erre vonatkozóan is. Meg kell azonban említenünk azt is, hogy Szombathy Gemeinlebarnban szintén talált néhány ilyen csontnélküli temetkezést a temetőben ilyenfajta lausitzi síroknál. Természetesen könynyen lehet, hogy a következő ásatásnál talán előkerül valami nagy hamvasztó máglya, vagy talán valami olyan hely, ahol az összes elégetett csontokat összegyűjtötték. Mindenesetre ezek teljes bizonyossággal sírok. Valószínűen itt az a temetkezési szokás, hogy törött vagy fél edényt is beletesznek a sírba. Ezt a körülményt különben a ház mellett talált 2. sírnál is észrevettük és említettük. A próbaásatás legfontosabb lelete egy honfoglaláskori női sír (5. ábra G). Ez másutt kerül közlésre. Az árkokat egymással párhuzamosan húztuk és így haladtunk a már említett magasabb domb irányába. Erre haladunk a következő ásatásnál is. Itt is öt urnasírt tudtunk megállapítani. 1. sír. 36 cm. mélyen (5. ábra 1.). Egy urna volt csak benne, minden melléklet nélkül. Az urna nyaka erősen sérült (IV. t. 3.; 4/1939. 1.). 2. sír. 60 cm. mélyen (5. ábra 2—5.). Megrepedt nagy urna (II. t. 2.; 4/1939. 2.). Narancsszínű, beleégetett feketés foltokkal. Benne három kisebb edény volt. Egy füles tál fele (4/1939. 3.). Majd két csészét is gondosan belehelyeztek (4/1939. 4. és 4/1939. 5.). Mindkettő sárgás színű és egyfülü. 3. sír. 50 cm. mélyen (5. ábra 6.). Egyedül álló urna töredékei (4/1939. 6.). Közelében néhány állatcsont. 4. sír. 150 cm. mélyen (5. ábra 9.). Nagy sárgás-cinóber színű hombár, amely a gemeinlebarni példa tanúsága szerint szintén temetkezést szolgált. Ebben sem találtunk csontot (4/1939. 9.; III. t. 3.). 5. sír. 70 cm. mélyen (5. ábra 10—17.). Nyitott szájú, zömökformájú bő, fekete urna. Oldalán narancssárgás színű foltok (4/1939. 10.; III. t. 1.). 20 cm-re innen 125 cm. mélységben több edény került elő. Szintén naracsszínű, kétfülű fazék; oldala erősen hiányos (IV. t. 2.; 4/1939. 11.). Sárgás fazék alsó része (4/1939. 12.). Egyenes nyakú, kihajló peremű edény felsőrésze (4/1939. 13.). Behúzott szélű, fazettált peremű tál töredéke (4/1939. 14.). Majd több edény és nagy csoport össze nem tartozó edény cserepe (4/1939. 15—17.). Az elsőnek említett urna egymagában állott. Csak a többi edény került elő egy halomban. Az árok falán keresztmetszetben hulladékgödörnek lehetett ez utóbbi edény, ill. cseréptömeget tekinteni. Nem valószínű, hogy ez is temetkezés lett volna, vagy, hogy esetleg az első urna és az utóbbi edények összetartoztak volna. Mindenesetre maga az edénycsoport is rendkívül fontos kor- és kultúrameghatározás szempontjából. Bronzkori és lausitzi kerámia igen érdekes keveredését találtuk itt meg. Ez a legfontosabb lelet e terület őskori rétegéből. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a domb e részén sehol sem rajzolódott ki semmiféle gödör nyoma, sem vízszintes, sem függőleges metszetben az: árok falán. Tehát ennek alapján nem lehetett gödröt vagy pedig árkot észrevenni. A kultúrréteg ugyanis teljesen benne volt a humuszban. Alig különböztette meg egy kis elszíneződés a feketés-szürke földben. A humusz