Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

mok és az apostolok levelei által hirdetett egyenlőség ideáiból, sőt az apostolok örökébe lépő püspökök lelki hatalmának is rövidségével járt az új társadalmi fejlődés. A pogány lélek nem volt teljesen megkeresztelhető, míg a pogány mult eszméi nyertek a keresztény elgondolásban igazolást. A királyok, mint Isten választottjai, nem szívesen mondtak le hatalmuk korlátlanságáról, melyet épen vallási vonatkozásban igényeltek. Nem kedvezett az Egyház terveinek a születési nemesség társadalmi különállása sem. Az Egyház tehát nehéz helyzetbe került. A valóságos állapotot nem tudta egyszerre megváltoztatni, mire meg módja lett volna rá, akkorra már maga az Egyház is annyira belebonyolódott a társadalmi kötelékekbe, hogy abból való szabadulása érdekében harcot kellett kezdenie. A királyok is, a császárok is befolyást gyakoroltak ugyanis az egyházkormányzatra. A születési nemesség pedig hamarosan hatalmába kerítette a magasabb papi állásokat, és nem volt hajlandó ott más társadalmi réteg tagjait megtűrni. Ez nem volt csodálható, minthogy a főpapok résztvettek az ország kormányzását intéző tanácskozásokon, és nagy birtokokat és kiváltságokat kaptak. A társadalom egyetemessége a jogok szempontjából nem érvényesült. A nép nagy része kívül maradt a közhatalom keretein. A X. SZÁZADBAN már a szerzetesség is nagybirtokos földesúrrá vált, és az Egyház és az állam egymással való kapcsolatának káros hatása épen itt mutatkozott legjobban. De viszont a szerzeteskolostorokból indult el az a mozgalom, amelyik felismerte ennek a káros kapcsolatnak a következményeit, az evangéliumi eszméktől való eltávolodást. Mozgalma céljává tűzte ki az egyházi életnek a világi hatalomtól való fuggetlenítését. A Clunyböl kiinduló reform először a szerzetességen belül teremtett új szellemet. A további munka eszmei alapját ismét a Szentírásból és Szent Ágostonból merítik. Eszközeik: az erkölcsök megjavítása, a hitélet elmélyítése, a pogány népek térítése, a világi hatalom visszaszorítása, viszont az egyházi befolyásnak a világi hatalomban való kiterjesztése. A mozgalom célja: az égi boldogságra vezetői szentágostoni civitasnak és a szent birodalom örökös békéjének megvalósítása, s az Egyház mindenre kiterjedő egyetemessége.

4

) Már korábban is történtek kísérletek arra, hogy az Egyháznak a népek és a fejedelmek fölött álló egyetemes uralmát megvalósítsák. A pápai hatalomnak ilyen-irányú kísérletei a Pseudo—Izidor-féle gyűjteményre támaszkodtak. Siker azonban csak akkor kezdett mutatkozni, mikor a clunyiek vették kezükbe a mozgalom irányítását; illetve a lelkeket, főként az alsópapságot és a népet a chiliazmus tévedésen alapuló hite Krisztus második eljövetelének méltó fogadására hangolta. A 4

) Hóman—Szekfü, i. m. I. 182—3;