Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
tömegek azt várták, hogy az ezredik évben újra földre szálló Krisztus megalapítja valódi földi uralmát, és megteremti az örök béke korát. így tehát a bencés kolostorok reformáló törekvése és a néptömegek vallásos és erkölcsi mozgalma találkozott. A mozgalom két évszázadra adott irányítást Európa kereszténységének, a keresztény társadalmi egyetemesség alapgondolatával. Ez ugyan megint csak eltért a szentírási és ágostoni elvektől^ de az akkori körülmények közt lehetséges egyetemességet megteremtette. Az egyetemesség a fejedelmek feladatává tette a rájuk bízott nyáj égi boldogságának munkálását a földi célok és egyéni boldogság keresése helyett. Erre a célra kapták isteni kegyelmen nyugvó hatalmukat a Civitas Dei egy-egy tartománya fölött. A fejedelem még erőszakot is alkalmazhat, hogy népét belekényszerítse a keresztény közösségbe, és azon belül az égi boldogság útjára vezethesse. Munkájában segítik az érsekek, a püspökök és az apátok. Ők a helyes út megmutatói, de nem alattvalók, hanem az Egyháznak a fejedelemmel egyenrangú képviselői; az élet és a műveltség irányitói: törvényhozók, tanítók és nevelők. így állhat csak minden egyéniség, minden egyéni akarat és tett a nagy egyházi universumnak a szolgálatába. 5 ) SZENT ISTVÁN ennek az egyházi eszmének szolgálatába állította minden erejét. Fiához intézett » Intelmeiben « nyilvánul meg felfogása. Ez a clunyi gondolatnak a Respublica Christiana-ról való tanításával egyezik. Szent István tudja, hogy a Respublica Christiana bármely országában csak keresztény hívő ember lehet királlyá, alattvalóinak Isten akaratából való urává. Védenie kell az Egyházat, félve tisztelnie és megbecsülnie a főpapokat, mint az emberiség őreit, a lelkek és az egész Egyház méltóságának felügyelőit, a szent-* ségek szétosztóit, a bűnök megbocsátóit. Isten » elkülönítette őket az emberektől.« Becsülje meg a király a főemberek, ispánok, vitézek és nemesek hűségét és bátorságát, és érdemelje ki bizalmukat. Ők ugyanis az ország harcosai, a gyengék védői, az ellenség elkergetői és a királyság gyarapítói. A király atyjaként és testvéreként tekintse őket; harag, büszkeség) vagy gyűlölködés sohase jusson velük szemben kifejezésre, Uralkodjék felettük békésen, alázatosan és szeliden, mert az összes emberek egy állapotúak. Senkit ne vessen közülük szolgaságra, ne is bánjék velük úgy, mintha szolgái volnának. A kiráry legyen türelmes bírói működésében is. ítélkezéseiben a könyörület és a szánakozás vezesse. De figyelmére méltatta Szent István az idegen jövevényeket és a rabszolgákat is. Az előbbiek pártfogást, az utóbbiak védelmet találtak nála, sőt saját uradalmaiban felszabadította, és más, alantasabb származású emberekkel együtt gyakran hivatali teen5 ) Hóman —Szekfü, i. m. Î. 187. — Martin, i. m. 374.
