Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

Emelkedett a köd, a víz dagadt A süllő ide-oda repkedett S a szerelemnek édes könyüi Ragyogni kezdtek szemeid felett. Láttam mint hűli a köny kezedre és Előtted kábultan letérdelek Földtani fehér kezeidről a Kedves szemeknek drága könyüjét. Lelkem a sóvárgásba belehal Ah! attól kezdve vagyok én beteg Engem az a szerencsétlen asszony Égő könyüivel megmérgezeti. Üj szövege: A tenger messze, messze fénylett Az est végső sugáriban; Halászkunyhónál üldögéltünk i Magunkban, csöndben, szótalan. j A köd felszállt, habzott a hullám A cs(s)üllő föl s le röpködött; Kedves szemedből sűrű könnyek I Ragyogó árja gyöngyözött. Láttam, ahogy kezedre hulltak S érzem, hogy térdem megLörik Fölittam fehér kezeidről a Szemed ragyogó könnyeit. Testem azóta sorvadoz, fogy, Lelkem azóta oly beteg: Ez a boldogtalan teremtés Könnyeivel megmérgezett. Jegyzetek : *) M. rájegyzése : „Hozzám írta Budapestről Pécsre történt elköltözésemkor 1870-ben". A kéziraton levő „Tárcza" jelzés azt sejteti, hogy újságnak szánta. L. a Bev. és a 9. jegyz. 2

) Szerelmi dal az 1873 -80. közötti időből teljes névaláírással. L. a Bev. és a 10. j. 3

) Szerelmi elégia. A kéziraton kezdőbetűkkel jelölt a költő neve. *) Hazafias óda. A kéziraton E kézírásában ez olvasható zárójelben. Az utolsó három sort nem tudom. Ennek első sorában e szó : Oltárodnál — áthúzva s később szorította oda nevének kezdőbetűi fölé még az eszébe jutott három sort. E szerint emlékezetből írta le e kéziratot. 5

) Elbeszélő költemény töredéke, mely a költő rájegyzése szerint : kijavítva és befejezve megjelent egy lapban. Meg is találta Dr. Garda Samu nemzeti múzeumi ny. főkönyvtáros barátom, a Szokoly Viktor szerkesztette „Hazánk és külföldben" (1869. 31. aug. 5-i számának 482—3. 1. kiadta az Athenaeum).