Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

Ezek helyébe e 2 $;or került a kiadásban: Ki életével csüngött mindig rajtam S szent aggódással védőit üdvben, bajban . . . Az utolsóelőtti sor eredetileg így hangzott: Hogy áldja meg az Úr e néma árnyat A nyomtatásban ilyenné változott: Óh! hadd áldjam meg ezt a néma árnyat A 32 soros alkotásból így lett 28 soros. 2. Maiiról. A KölLcmények új (II.) kötetében (1878 — 108. 1.) másított szöveghez képest a kézirat eredetije a következő volt: 1. A 2. versszak 3. sorában »több leanya« (a mostani « többi lánya* h.). 2. A 3. versszak 1—2 sora így hangzott: Elmentem néha ablakodnál S ha láttalak nekem ez jól esett. 3. A 4. versszak e szóval kezdődött: Kevés (Bár sok — helyett). A 2. sor így szólt: Te még is ritkán jelentél meg ott. (Mari ! Téged oly ritkán látlak ott — pótolja). 4. Az 5. versszak 2. sorának idézőpont utáni része idézőjelek között volt nagy betűvel. Negyedik sorának szövege ez: Felőled nem tudom már hallani. (Rólad többé nem fogom hallani. —) 5. A 7. versszak második sorának vége eredetileg így hangzott: . . ., hoüy találkoztam vele Üátcam, beszéltem vele —) a harmadik végén: . . . leányka — (lány helyett); a negyedik pedig egészen más volt: S édesen emlékszik mindenkire. — (Emlékszik ránk, — köztünk van szíve — lett.) 3. Heine Hazaiérés című ciklusának (1823—21.) 13. dalát eredetileg így fordította: , HEINE DALAIBÓL. Az áldozó nap vég sugara Tündöklik a messze l

engeren Mi egy magános halászkunyhónál Ültünk, ültünk, egyedül csendesen.