Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

Szelíd mosollyal jár közöttünk, És boldog szerfelett, Köszönti minden ismerősét, S az eltűnt életet. Felém jön. Sugdos a fülembe. Tisztán hallom szavát: »Kocczintsatok az emlékemre S evezzetek tovább !« VII. Mennyi szép nő! mily rózsásaki Istenem, mily kedvesek ! Éppen ezért, jó lesz innen Menekülni, míg lehet. Dallal, könnyel és virággal Ügy is tele a szívem. Tenger kinccsel megyek el, és Mindent megőrzők híven. A mi jóság, szerelet volt: Emlékben is az marad. Fel hát, kedves czimboráim, Azt a búcsúpoharat! Pompás éj volt! Minden szép volt, Nem volt itt, csak egy hiba: Ennek a szép éjszakának Kissé tovább, — vagy száz évig Kellett volna folynia! B Kiadott költemények változatai. 1. A távolból (Lipcse, 1868, május 3.) (K. 1877 I. 54 1.) A kéziratban e címmel: Gyakran, ha kis szobámba... A 11. és 12. sora ez volt: És két szemem pillája könybe lábad Jöttén az érzet késő bánatának. a végleges pedig: \ 1 . . . pilláján könnyek étfnek ... a késő bánat érzetének. A 24. sor után més ez a hat sor következik a kéziratban: S míg érzem szelíd árnya suhanását E légkörön lelkem sietve száll át, Száll tiszta áhítattal, hittől égve, S hol az áldás lakik, ott fön az égbe Leborul buzgón Isten zsámolyára Elsírja kérését egy halk imába.