Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

minden régi adatot a szájhagyományból, írott és nyomtatott munkákból a játszás korára és régi formáira vonatkozóan. /. Népi kéziratok és vásári nyomtatványok. Kéziratok: levelek, énekgyüjtemények, krónikás és életrajzi feljegyzések, búcsújáróhelyeken történt csodákról és más csodálatos eseményekről és dolgokról szóló írások, babonás gyógyító eljárásokról, a kincskeresés módjáról stb. írt utasítások. Népkönyvek (egylapos vagy füzetes vásári ponyvák) minden fajtája: idegen vagy magyar tárgyú elbeszélések, egyházi és világi énekek, ájtatosságok, daloskönyvek, csíziók, naptárak, álmoskönyvek, orvosi tanácsadók, vőfénykönyvek, halotti versek, énekek és búcsúztatók, hazai és külföldi búcsú járóhelyekről hozott ismertető füzetek, szentképek stb. Mindezek összegyűjtése éppen azért fontos, mert senki sem ügyel rájuk és így nyom nélkül eltűnik, megsemmisül a legtöbb. Egyik-másik régi (XVI—XVIII. századi) „ponyvairodalmi emlék" ma már a legnagyobb könyvészeti ritkaságok közé tartozik. Azokká válnak a maiak is, ha idejében össze nem gyűjtjük őket. Népünk szellemi és lelki életére nézve nélkülözhetetlen forrás ez a sajnos alig értékelt irodalomalatti műfaj. 3. Népi zene. a) A népdalok, népi elbeszélő költemények (balladák, történeti népénekek stb.) és a népszínjátékok énekbetéteinek dallamait a szöveggel együtt kell megörökíteni, mégpedig lehetőleg hangjegyekkel és hanglemezen is, a modern magyar népzenekutatás elismert módszerei szerint. — b) Hasonló módon kell rögzítenünk a regősénekek, a halotti siratok, a gyermekjátékok legtöbbször ősrégi recitatív éneklési módját. — c) Népi táncaink dallamainak, a tánc és a múlatás közben elhangzó kurjantásoknak is nagy figyelmet kell szentelnünk. — d) Gyűjteni kell továbbá a népi hangszereket (furulya, duda, citera, kürt stb.) és a rajtuk elhangzó játékokat is. Népzenei gyűjtést kellő szakértelem vagy elismert szakértő tanácsainak meghallgatása nélkül ne végezzünk. 4. Népi táncok. Elsősorban vármegyénk különleges táncainak (pl. a kónyiak híres toborzótánca) hü táncrajzi leírására kell törekednünk. Sorra kerülhetnek ezután a különböző körtáncok, egyes- és a páros-táncok kedveltebb formái, a gyermektáncok, a népszokásokkal kapcsolatos táncok, stb. A nép táncaival való foglalkozás azonban csak akkor lesz eredményes, ha korszerű tudományos felkészültséggel látunk hozzája. Csak így tudjuk a lényeges mozzanatokat a lényegtelenektől, az ősi magyar elemeket az újabb idegen elemektől elkülöníteni, a szükséges táncrajzi leírásokat, az álló- és mozgóképes felvételeket kifogástalanul elkészíteni. Elismert szakértő tanácsait, esetleg közreműködését itt sem mellőzhetjük.