Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

C^zejtt n)omúiikús ehe gy&ri, <ßai Jl&iHu Sterner. A KÖZÉPKOR legjellemzőbb vonásai bizonyára úgy vázolhatok fel legrövidebben és legjellegzetesebben, hogyha intézményeit, azok szervezetét és működését valamilyen rövid képben adhatjuk. A középkor vezető eszméje a kereszténység, vezető személyei a pápa és az összes keresztény államokat egy „respublikában" összefogó császár. Társadalma a hierarhikus hűbéri szervezet lépcsőzetes tagoltságát tárja elénk. Az egyén csak a közösségben, és abban is csak a neki kiszabott helyen és olyan mértékben érvényesülhet, ahogyan a társadalmi beosztottságtól rárótt munkát elvégzi. Mindenkinek joga van az élethez, mindenki azonban „secundum conditionem suanr', a társadalomban elfoglalt és betöltött helye után járó megélhetést igényelhet. Hiába „egyugyanazon-állapotú" minden ember, miként ezt Szent István Intelmei kifejezik és az evangéliumok is ugyanazon Atya gyermekeinek jussaként hirdetik, az ember csak ember marad, míg a földön él. A hódítók lefoglalták és szétosztották maguk közt az elfoglalt területeket. A legfőbb jog őket illeti meg. Mikor pedig a keresztény hitre térnek a pogány hódítók és az egyházi emberek is különösebb tiszteletre tarthatnak számot, sőt tekintélyt képviselnek a honfoglaló földbirtokosok közt, a főpapi székeket is saját családtagjaikkal töltik be a patronátust gyakorló királyok és főurak. Valóságos érdekszövetség alakul ki az ugyanazon társadalmi osztályból kikerülők közt. Nem engednek be maguk közé alantasabb származásuakat. Azok magukban maradnak, saját társadalmuk kereteihez kötötten, és csak a szerzetes rendekben nyílik számukra valamilyen kiemelkedési lehetőség, de csak a legritkább esetben magasabb főpapi szék. A középkor virágzása idején keveset számít az egyéni érték, még a cél szentségének szolgálatában is, ha nem született úr az illető. De a szerzetes rendek lassanként rést ütnek a lebonthatatlannak hitt bástyákon és a Hildebrandok VII. Gergely minőségében az első forradalmárok, ha szabad a régi jogok hibái ellen harcoló nemesérzésű hősöket így neveznünk. Lassanként a pápaság lesz a mozgalmak vezetője. Folyik a harc az egyház tisztaságáért. És szövetségesre találnak a pápák másik forradalmi mozgalom harcosaiban is, a lovagokban. A lovagság megint nemes értelemben forradalmár, mert a középkori hierar-