Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
dőkkel bízta meg őket. Mindenkire kiterjedő gondja érezte a kormányzásban a tanácskérés szükségét. Elsősorban az elődök böics példájának követésével, aztán az öregebbek tanácsának meghallgatásával akarta kormányozni országát. Még a fiatalokat sem zárta ki a tanácsadás lehetőségéből, csak azért, mert fiatalok; de azok ítéletét előbb az öregek e*é terjesztette. Vigyázott arra, hogy tetteiben zsarnoknak ne iássék. Ezért a királyoknak fokozottabban kell erényeselmck lenniök, mint a többi embernek. Szent István királyi hatalma első látásra korládánnak tűnik fel. Korlátlannak azonban csak a modern jogkorlátok szempontjából tekinthető. Mert a valós-ágban ismer korlátot uralkodói tetteiben. Korlátozza az egyháziak tekintélye, a keresztény erkölcstan, és végül az uralkodói bölcseaég, mert tanácsot kér, bár nem köteles azt követni. Sokkal jobban volna mondható az ö királyi hatalma az erkölcstől, az egyházi tekintélytől és a bölcseségtől irányított parancsuralomnak. Hatalmának alapja uralkodásának elején a minden alattvalójánál nagyobb birtok, a Patrimonium. Ennek a segítségével nyomja el az egyéni hatalomra törekvők lázongásait. De keresztény neveltetése adta meg ebben a harcban a lélek nyugalmát, mert az összeség, az egész magyarság, és azon túl alattvalóinak örök boldogságát akarta munkálni teljes öntudattal. Nem is gondolkodhatott másként. Neveltetése a clunyiek szellemében erre a felfogásra készítette elő. A KERESZTÉNY UNIVERSAL ISMUS ennyire élő valóság még sohasem volt. Mindenki megtalálta az államban életfeltételeit. Mindenki érezte, hogy egy nagy szociális egység* tagja, tagja a többszörös lépcsőzeíben kifejezésre jutó rüggő viszonynak, és hogy csak a közösségben és a közösségért végzett munkában van létjogosultsága. Az egyéni önállóság és sajátosság mégsem szűnik meg ebben a szervezettségben. Csak az történik, hogy mindenki számára ki van jelölve a hely az állami és az egyházi szervezetben, és azon a helyen kell érvényesíteni egyéni képességeit. A helyet pedig kinekkinek a születése szabja meg. 6 ) Amint látjuk tehát, a középkori univerzális emberi társadalomban az egyes államok, az egyes társadalmi csoportok és az egyedek, elsősorban mégsem különleges képességeikkel, hanem az örökértékű egyetemességben való részvéteiükkel, kötelességtudattal és kötelességteljesítéssel érvényesülnek. Hogy munkájuk aktív legyen és határozott eredménynyel járjon, mindenkinek: Egyháznak, államnak, társadalmi rétegnek és egyénnek egyaránt kötelessége a materiális elem ellen való küzdés és a lelki, örök célok elérésére való erőfeszítés. De épen ez a mindenkire kiterjedő kötelezettség teszi az összes embereket egyenrangúvá az Istenhez való vi6 ) Spann, Der wahre Staat, 1921. Verlag- von Quelle u. Mayer in Leipzig