Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

A Győri Szemle szerkesztője a győri és győrkörnyéki közönséghez NEMZETI NAGY LÉTÜNK SZÉTFOSZLÁSA idején mindig a mult dicsőségében kerestünk vigasztaló, bátorító, erőt adó tényeket. így volt ez száz évvel ezelőtt is. De kerestük egyúttal az újabb nagyság útjait is. Az öregek visszasírták a régi, dicsőséges multat, a fiatalok a jövőre vetett szemekkel akarták a nemzet nagyságát feltámasztani. Új eszmék kértek bebocsátást a Kárpátok gerincein. De ezek az új eszmék gyakran harcba sodorták az öregeket a fiatalokkal, a multat a jelennel. AZ ÖREGEK ÉS FIATALOK ellentéte mindenkor problémája volt és lesz a társadalomnak. Az öregek nem gondolnak arra, hogy ők ugyanolyan ellentétben álltak fiatal korukban szüleik felfogásával, mint most az ő fiaik az övékével. Legfeljebb abban van különbség, hogy a mai öregek talán a szakáll viselés és a ruhadivat fokáig jutottak el az öregjeik ellen indított » lázadásban «, míg a mostani fiatalság már a lélek mélyét mozgató eszmékben áll szemben a szülőkkel. Öreg és fiatal egyformán arról panaszkodik, hogy nem érti meg a másik generáció. Az öregeknek kedves az ja bútor, amelyhez fiatalságuk boldog emlékei fűződnek; ugyanakkor a fiatalok szinte már restelik, hogy milyen kopott az öregek lakása. AZ ESZMÉK TERÉN is így van. Az öregek előtt a neveltetésükkel járó régi felfogás, — nevezzük a jelenkorban liberalizmusnak, — nebántsvirág, és minden terv, amelyik azzal ellentétben van, már forradalom. A fiatalság; szociális érdeklődése és tervei az » emberi szabadság « ellen irányulnak, — mondják az öregek. A fiatalok a korukat jellemző hévvel lépnek fel, de nem meggyőzni akarják az öregeket a maguk igazáról, nem tettekkel akarják bebizonyítani azt, hanem panaszkodnak a meenemértésről, — és eközben szeretetlenek lesznek. HELYESEN TALÁN CSAK AZ LÁT, aki a két generáció határán áll. Felismeri az öregek múlthoz való ragaszkodásában a mult értékeinek megbecsülését és átmentését. Ezzel a felismeréssel igyekszik a minden újítást kritikátlanul fogadó fiatalokat annak meglátására rávezetni, hogy az új eszmék a mult talaján, néha annak hibáiból nőnek ki törvényszerű szükségességgel; de ez nem azt vonja maga után, hogy a mull minden eszméje vagy intézménye rossz, hanem csak azt, hogy az értékes elemek megbecsülése mellett a bajokat okozó vagy már idejétmúlt elemek helyébe kell új erőket