Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
9-10. szám - Gálos Rezső: Széljegyzetek Vörösmarty két ifjúkori alkotásához
Átok volt az egész földön. Másnak vete a kéz S másnak gyüjte kepét. A tőt más mosta veríték Csöpjeivel, más itta borát nyugodalma helyében. Még az erős folyam is, mely gáttalan úLon alá foly S~ önként ontja szabad vizeit; idegennek adózott; Dús arany aknáját idegennek nyitta meg a bérez — Ily népet látott. Riedl csak kérdés alakjában vetette föl a gondolatot, hogy ez a nép a magyar. Alig kétséges, hogy Vörösmarty hazánk állapotát festi Széchenyi előtt. Álma kietlen volt, szomorú és puszta sötétség. És nem láta, de borzasztó bús hangokat érte. Két roppant hadnak távol hallotta csatáját, Hallott szembe vívó sereget ordítva lehullni S kardcsengést, megütött paizson nagy dárda törését S úrtálanul szaladó paripáknak bús dobogását. Végre halálhörgést s zajt; többé semmit azontúl. A magyar nép jövőjét álmodta-e meg az ifjú, — kérdi Riedl, — amely nép a szabadságharcban elvész — vagy fantasztikus dolog az egész? Amiért Riedl e kérdést fölveti, annak talán Palágyi Lajosnak egy tárcája volt az oka. 11 ) Palágyi A Romban szimbolikus költeményt látott. Szerinte Vörösmartyban itt a vates szól, aki a szabadságharcot és Világost jövendölte meg s előre látta nemzete bukását. Már a » nagyszerű halál « van benne s a kiseposznak nemzeti jelentősége, hogy a (költő jóslatszerűen tárja föl — mint utóbb Széchenyi — a maga aggodalmait. — 'Palágyi következtetése szellemes, de merész és nem is állja meg helyét. Ha a harcoló népek egyike csakugyan a magyar is, az ifjú csak » szembe vívó sereget« hall »orditva lehullni«, úrta.anná lett pa ipák dobogá át, halálhörgést, zajt — s azontúl semmit. Itt nincs győztes — itt mindenki elpusztult. Azt hiszem, itt nincs »jóslás«, csak egy megnevezhetetlen sötét aggodalom — a jóslat gondolata túlzás. A Romban nincs több, mint a hazája helyzetén szomorkodó, hazája sorsán aggódó költő nyomott, majdnem kétségbeesett lelki hangulata. Ekkoriban a lengyel sors veti árnyékát hazánkra. Kisfaludy Sándor is tudja, hogy az orosz veszedelem nagyon komoly; Vörösmarty lelkét is megüli a jövőnek szörnyű gondja. Lelki feszültsége csak akkor enyhül, mikor Széchenyi alkotásaival megindul a magyar élet, a keserű hangulat enyhülésének kifejezése a Szózat, amelyben a » nagyszerű halál « gondolata mellett a jobb kor reménye is él — és fordulata a Fóti dal, amelyben hű egyességgel akarja leküzdeni — még mindig — » éjszak rémes árnyait «. Gálos Rezső. n ) Vörösmarty egy félreértett művéről. Mag-yar Nemzet, 1910. 252. és 253. sz.
