Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
9-10. szám - Jankó László: Ötvös-apródok Győrött a 16—19. században
Ötvös-apródok Győrött a 16—19. században. Nem mestereket kívánok tárgyalni ez alkalommal, hanem azokkal az inasokkal (apródokkal) foglalkozom, kik a 16—19. században Győr városában, győri mesterek mellett tanulták az ötvösséget, innen indultak életpályájukra. Talán szokatlan, hogy inasgyerekekkel külön is foglalkozzunk. Akadhatnak, kik talán majd különösnek is tartják, mert még mindig nem tudjuk az ipart kellőleg, a maga érdemében értékelni. Pedig valamikor nemességünk körében sem a olt számkivetett, hiszen a magyar nemesség légköre egyáltalán mindig demokratikusabb volt több más országoknál. 1 ) Számot kell vetnünk avval is, hogy ötvösinasaink később az ország legkülönbözőbb részeibe, nem egyszer külföldre is elszármaztak; mint ötvösmester nem egy közülük — mint az ötvösművészetnek igazán hivatott művelője — talán nem mindennapi nevet is szerzett magának, egyben tanítómesterének és nevelő városának. Nem tudhatjuk, hogy ez inasok nevének ismeretével nem jutunk-e majd újabb mesteradatok birtokába, s az is megeshetik, hogy egyes ötvösművek eddig még ismeretlen mesterének megállapításához vezetnek közelebb bennünket. Mikor a győri ötvös-céhnek még föllelhető ötvösinasait, jobbára a céhjegyzőkönyvekből és a céhláda irataiból, most közzéteszem, késztet erre Mihalik Sándornak, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum őrének, s a magyar ötvösművészet hivatott kutatójának a Magyar Művészetben 2 ) nyilvánított az a megállapítása, hogy magának a győri ötvösség arculatának pontosabb mintázását és a magyar műtörténet számos kérdésének sikeresebb tisztázását is szolgálhatom vele. Mikor előzetesen néhány szóval a győri ötvös-céh inasaival egészben is foglalkozom, nem kívánok a legtöbbfelé egyaránt mutatkozó általánosságokra kiterjeszkedni; csupán azokat a jelenségeket érintem, melyek épen a győri Ötvösöknél szembetűnőbben mutatkoznak. A szegődtetés például a győri ötvösöknél is a nyitott láda előtt történt, hiszen Rómer úgy mondja, hogy a céhláda az volt az iparosoknak, ami a frigyszekrény a pusztában Izrael fiainak. A mesterségre lépő fiúnak már az első percben is ez a hatás vésődött a lelkébe, hogy ï) V. o. Báró Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. 158. lap. 2 ) Magyar Művészei. (1935.) XI. évfolyam, 5. szám, 158. lap.
