Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Kuncz Jenő: Emlékezzünk Kautz Gusztávról

birói, ügyvédi és köztisztviselői gyakorlati életre a büntetőjog terén. Nem szerette, haragudott (bár ezt soha nem mutatta), ha a 3 ogot tanulók bizonytalanok, tapogatódzók voltak, szóval mikor »nein tudtak «. Bevezetni, vezetni és kiképezni iparkodott hallgatóit. Kitűnt ez minden vizsgán, minden colloquiumon és ami fő: minden tanóráján. Szép, csengő bariton hangján pergő előadását nagy figyelemmel, halálos csendben hallgatta mindenki, hogy egy szót se veszítsení a rendkivül tömör,, hasonlíthatatlanul világos előadásból. Minden előadása pontosan teljes háromnegyedórát vett igénybe; ebbe a keretbe illesztette mindenkor egy-egy anyag-résznek összefüggő egészet képező és kérlelhetetlen logikával összeállított, rést nem tűrő előadását. Minden előadása valóságos akadémiai, felépített szónoklat volt. xAminő- gonddal állította össze és adta elő büntetőjogi collegiumát, — ugyanazon körültekintő figyelemmel s a tágabb látókörhöz mért nagyobb áttekintéssel adta elő a jogbölcsészetet is. Csak látni kellett azután örömtől sugárzó arcát a colloquiumokon és vizsgákon, mikor észrevette, hogy a jelölt többet is olvasott és tanult, mint amennyi a tankönyvbe vagy az előadásba beszorítható volt s látta, hogy előadásai nyomán a jogtanulók Beccaria, Hume, Dávid, Fichte, Hegel, Kant, Pulszky Ágost írásaival is ismeretséget kötöttek; valósággal hálás volt ilyen alkalmakkor. Mert ha sokat mulatoztak is nagy általánosságban az ő kedves fiai, mi, a győri jogászok, bizony mégis akadtak közöttünk szép számmal, akik az ő előadói szava nyomán ilyenféle tanulásra is szakítottak maguknak időt. Bizony megesett, hogy vizsgákon letelt a kiszabott idő s tanártársai mosolyogva, de nem gúnnyal hallgatták, amint ketten tovább beszéltek: az igazgató tanár és a jelölt »úr«. Ezek voltak — szerinte — tanári működésének fénypontjai, mikor a jelölt több, más szerző bölcseletének magvairól is birt tudomással s tudott azokról beszélni — mert az önteltséget utálta és irigykedni nem tudojtt s mert képzettségénél és tudásánál csak szerénysége volt nagyobb. Jogbölcsészeti előadásai beosztás és anyag tekintetében az akkor közhasználatban volt tankönyvhöz, Schilling T. A. lipcsei egyetemi jogtanárnak »A bölcsészeti jogtudomány kézikönyve« művéhez igazodtak; a nélkül, hogy az anyag tartalmi részéhez ragaszkodott volna. Stahl, Ahrens, Kant, Rôder s más bölcselők meghatározásai vissza Platónig meg Arisztotelesig vigan csergedeztek Kautz tömör mondatai közt; felhívta figyelmünket az ellentétekre, ellenmondásokra, téves tételekre; a furcsaságokra, mint pl. a Jamblich és Spinosa által is említett Empedokles- és Pithagoras-féle okoskodásra az állatok jogairól! A jognak, mint bölcsészeti fogalomnak meghatározásánál, mikor már az ókor legrégibb római jogászától a legújabb