Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Gálos Rezső: Amade László kiadatlan versei II.

47. Bár mind dicsérlelek, tudgyad, hízelkedtem, Az igasság ellen bánom, hogy vétettem, Hazudtam, megvallom, máris szégyenlettem, Hogy olly csontos bálványt kedvesznek ismertem. 48. Himlőzik is orczád már minden holnapban, Nincs is benned szűz tűz, többet föl sem lobban, Hogyha nem születél (de rút vagy) ujjabban Lusta vagy s-hivatlan, vigyáztam sokakban. 49. Fúrtad bé magadat vallyon hány Udvarban, Kérkedgyéll magodott ment viselted abban, Maid laktál az útban, maid a kalastroniban, Maid várost, maid faluit vettél az nyakadban. 50. Válogattál ugyan a sok szeretőkben, De aki réffel. járt, ki járt a pintzében, Ennek kasza, annak bárd volt a kezében, Soknak sinór sem volt nadrágján, s....ben. 51. Másian el hihetted, hogy szerelt Tiszlartó, Amott, hogy utánad jár czifra számtartó, Kovács is lehetett, nemeikor szíjártó, el törött kardokat, vagy egyben forrasztó. 52. Tudod az melly Leány sok Udvarokban jár, Sok felé hódéttyák, és sokaidul is vár, Meg próbáll egy szolgát a hét téli és hét nyár, Lqverik, bár raita vagyon hét ezer zár. 53. Csak azon örvendek, lakatos nem voltam, Sokszor egy holnapban egyet-ketlőt szóltam, Az is volt az oka, hogy hozzád hódoltam, Mivel hogy le Veled ritkán társalkodtam. 54. A Szenczi leányhoz, látom, hasonló vagy, Noha a büszkeség benned rettentő nagy, Kit gondolsz, el nem vesz, már a Győri Hadnagy, Obsit azért néked, már nékem békét haggy. 55. Méltán. Udvarombúi már kétszer kiestél, Fejes humorodért tűlünk ki vettettél, Hogy be sirtad magad újra, csak mást ne véli, Hanem az Udvarban hogy nem ér jövő téli. 56. Mind mást reméllettem, mért szívemben vegyek, Az uborka fára gondoltam föl megyek, De hogy egy koldusbúi holtig kettő legyek, Te énnálam, nálad nélkül én ellégyek.