Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Lengyel Alfréd: Egy Náprági-levél 1611-ből

57. Minden ember azért én róttam tanullyon, Hirtelen szeretni sohase próbáilyon, Hasonló hasonlott szeressen s-visgállyon, Hogy Isten áldása szivére úgy szállyon. 58. Neis hidgyen soha Asszonyi Nemzőinek, Inkább hidgyen minden pártos eretneknek, Jaj annak! ki enged Asszonytermészetnek, Kik mint az fehér fali, föstékkel teczelnek. [j (-s ••• 59. Ki írta próbálta ezek ravaszságát, Meg is rabolt benne ezek álnokságát, Nemis tapasztalta soha valóságál, Noha sokat húzta az Ámor igáját 60. Ollyan az asszonykép mint éghi szivárvánny, Mindenféle színű, most lágy, most mint márvány, Örül és örvendez, ha kit láthat árván, Siránkozva nevet és nevet is sírván. 61. Boldog ki el lehet ezek szereimétűi, Mézes madzag gyanánt czukrpzott mérgétűl, Jaj annak! ki hevül! ezeknek tüzélül, Mentsen meg az Isten ! illy hóhér sziveidül — ; i ! . ! : ! 62. Azért is meg tartom én szüzességemet. Bár szegény ! de szabad ! szűz legénységemet ; Többet nem árolom Vágásra szivemet. S-hollig csak Uramnak tartom hív hilemet. 63. Éllyen is az, a ki várt szolga hírekell! Szívesen böcsülli szegény Nemessekett Meg adgya mindennek érdemlett bérekelt, Üsse az lángos kő az hamis szívekéit 1 Közli: Gálos Rezső. Egy Náprághi-levél 1611-ből. A városi levéltár Litterae Missiles osztályából került elő az alább közölt levél, mely bár csak helyi érlékű, mégis élénken tükrözi azt a körültekintő sokoldalúságot, mely egykori nagy püspökünk egyik elvitathatatlan érdeme volt. Náprághi Demeternek nemcsak az a tizenhárom esztendeje, melyet mint egyházmegyénk íópásztora, később mint kalocsai érsek városunkban löltölt, hanem egész élete is százfelé ágazó gondterhes feladatok megoldásában merült ki. A magyar ellenreformáció lelkes képviselője, egyházmegyéje bajainak orvoslása mel.etl. korának közéielében is nagy szerepet játszolt, mint országgyűlési