Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Bene István: Karácson Imre élete és művei

őszinte lelke megnyilatkozott győri, tudós paptársai körében, akik szeretettel vették körül paptestvérüket, majd a Konstantinápolyból rövid pihenőre hazalátogató jó »efendi«-t. Nem kereste a feltűnést, nem volt a forum embere, ki fitogtatja tudását és múló sikerekre pályázik. A csendben dolgozó tudósok közé tartozott: Nemes eszmék értek lelkében s nem rajta múlt, hogy mind nem ölthettek testet. Szeretett volna előbbre jutni, kedvezőbb anyagi viszonyok közé kerülni, de nem önmagáért, hanem az ügy érdekében, mert így erősebb anyagi bázis állott volna rendelkezésére tervei megvalósítására. Ki tudja, menynyit alkothatott volna, a magyar történettudomány csarnokához milyen értékes köveket hozhatott volna felszínre, ha életben marad. Karácson nemcsak a magyar, de az európai tudományosságnak is elévülhetetlen szolgálatokat tett. Európai tudós még nem dolgozott ott, ahol ő kutatott. Soha előtte nyugati tudósnak nem engedték meg a törökök, hogy féltve őrzött levéltáraikba betegye a lábát. Tehát a magyar tudomány és nyugati műveltség úttörője volt. Az ő konstantinápolyi kutató munkájáig történetíróink csak azokat az írásos emlékeket vehették igénybe a munkájukban, amelyeknek eredeti fogalmazványai levéltárainkban megtalálhatók. Karácson kutatásai ezeknek a hiányoknak kitöltésére törekedtek és valóban hézagokat töltöttek be. Üj, helyesebben eddig ismeretlen okiratok fölfödözésével és kiadásával bizonyos eseményeket más megvilágításban mutathatnak be a történetírók. Kiadványai közül legérdekesebb és legértékesebb az, mely Thallóczy előszavával 'az egyébként eléggé fölkutatott és történetileg méltatott kuruckor epilógusát mutatja be a török okiratok objektiv megvilágításában. Karácson a hű Mikes Kelemen lírai helyzetképét anyagi vonatkozásaiban állítja elénk. Mikestől tudjuk, hogy hogyan élt a rodostói fejedelmi udvar és az emigrált kuruc magyarság. Karácson azt mondja el nekünk, hogy miből. Az adatok így nemcsak Mikes és a francia De Saussure Cézár állításait erősítik meg, hanem egyúttal megcáfolják azt a hitünket, hogy a básbuggá tett Mikessel a rodostói magyar telep is kihalt. A Karácsontói közreadott okiratok mutatják, hogy a török kormány oltalma alatt itt még akkor is élnek magyarok Rákóczi emlékéből és érdeméből, mikor itt Magyarországon nem is emlegetik nevét. A török-magyar oklevéltár oklevelei a magyar-török politikai és diplomáciai érintkezésen kivül foglalkoznak azoknak a vidékeknek török uraival, akik a régi magyar földesurak helyébe léptek. Igy szépen kiegészítik és reálisabb színekkel festik át a megszállók életét, mint ahogy ez Takács Sándor gazdag irodalmi működéséből elénk tárul. Az ő munkája hozzásegíti a turkológiával nem foglalkozó tudósokat is, hogy közvetlenebb ismereteket szerezzenek a törökmagyar történelmi érintkezés mozzanatairól azoknak a kiadott okleveleknek a segítségével, amelyeket Karácson fáradhatat-