Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Adattár - Csatkai Endre: Schaller István győri származású barokk festő
gyengíti az egész kép áttekinthetőségét Riccinél három egymástól független vonal adja a kompozíció elemeit (a íüzér két része és az alsó csoport). Tanulságos példa, hogy törekszik a déli művész a világos szerkezetre, a könnyedségre, az északi kevésbbé az áttekinthetőségre, de a küzdelmesre. Az oltár felső részének képe Szent Györgyöt ábrázolja. Itt az előkép Raffael fiatalkori munkája lehetett, bár szinte csak a legelemibb alapokat vette át Schaller, erősen barokkosán fogva meg az alakot — Ebben a korban nem volt szégyen más szellemi kincsével gazdálkodni. Dorfmeister p. o. felsorolja hegyfalusi freskóinak mintaképeit; máskor l>edig úgy jelzi munkáját »invenit et pinxit«, s ezzel is hirdeti, hogy ezúttal maga a szerzője teljességgel a képnek. Schaller első ismert műve tehát ebből a szempontból nem kárhoztatandó. Mindenesetre érdekes benne az, hogy kora felfogásától nem szakadt el és az idegen művet a maga művészeti nyelvére fordította le. G ) A kép megnyerhette a borsmonostori atyák tetszését, mert háfiOm esztendő múlva ismét foglalkoztatják Schallert, aki időközben Sopronba költözött. A kép Szent Antalt ábrázolja Murillo felfogásában, jelzése szerint 1760-ban már Sopronban készült. Ettől fogva t. i. Schallert Sopron mondhatja magáénak, a legtöbb képen feltünteti ezt a Éakóhelyél 1766/67-ben a soproni belvárosi lakója volt, éSjpedig a Tlemplomutcában, Baumgartner báróék házában vett szállást. (Érdekes, hogy pár év múlva Dorfmeister is ugyanebben a házban lakott.) 7 ) Most van róla szó, hogy emléktáblával jelöljék meg a soproni művészettörténetre annyira nevezetes hajlékot. Az 1760-as évekből Schaller kát munkájának csak a híre maradt fenn. Az egyikről művészettörténetünk egyik úttörője, Ipolyi Arnold emlékezik meg (Archeológiai közlemények 1859). Schaller a csallóközi Füss templomában 1762-ben festette a szóbanforgó freskókat és Ipolyi azt mondja róla: »A művész nevét ugyan a műtörténelem nem ismeri, azt sem tudom, lehet-e máskép helye abban, de ezjen' mű dicséri mesterét.« A művet magát így jellemzi: > Com positiojárói sajátlag nem igen lehet szó., miután a festmény csupán a hiányzó oltáralkofimányt akarja az utóbbi szokott modorában pótolni s annál fogva az oltár alakját oszlopait, képeit utánozva állítja elő, de a kivitel így is jelesnek mondható. A főoltárlap helyét Szent Benedek képe foglalja el, az oszlopok közé nagy oltárszobrokul mindkét felől a szerzet s országunk védszentei: Mór, István, Placidius és László képei festettek. Fönt a nagy oltáralkotmány második emeletén a középhelyet a Szentháromság képe foglalja él. — Ezen munka szobrászi, statuárius és architeklonikus elrendezése mellett, mely a festőnek semmi szïtbad mozgást és invenciót nem engedett, csupán a kivitel tökélyéről és hű5 ) Mohi Adolf apátkanonok úr szives közlése. 6 ) A borsmonostori képeket 1927. augusztusában Frey Dagobert boroszló egyetemi tanárral fedeztük fel. Elsőnek ő közölte őket, Sopronmegye elszakított területe lévén, Marienberg név alatt: Das Burgenland, seine Bauten und Kunstschätze. 1929. 49-50. o. 7 ) Sopron város levéltárában levő telekkönyvek.
