Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Dräxler Aladár: Bibliai hagyományok Az ember tragédiájában
véért történik. A genesis hagyományával csupán a teremtés befejezése (az angyali kar énekének is csak egy részét számítva ide: a másik része a Jób-haggományon alapszik) és a két fa szerepének! bevonása által függ össze. Az előbbinek értékét rontja, hogy az Ür az ő művét nem dicsérő Luciferrel általa áll szóba. Az utóbbinajki értékére Voinovich úgy világít rá, hogy a két fa rendeltetése a két színt (I.—II.) összekapcsolni. E rendeltetés nem szükségszerű; e nélkül is megokolt a II. színben az Ür és Lucifer jelenete. Épen a genesis szempontjából a két fa itt jelentőségét veszti és a Jóbhíjgyomány súlyát emeli. S ez a hagyomány a II. színben is tükrözik. Jóllehei''e szín a bűnbeesés történetének majdnem erős másolata (külsőségben, mint később kji fogom fejteni) azért a Jób-történet hatása abban é rzik, hogy az Ür nem Ítélkezik Adámék! és Lucifer felett: Lucifer nem a kagyó, hanem a Jób ördögé — kii a II. színben megkezdett kísértést tovább folytathatja. Az alma leszakítssával kezdett csábítás is utólag! így válik első kísértéssé (a Jób-t féle ördög) : amit Voinovich is hangoztat. Ezzel a Lucifer szerepe az Úrral szemben is a kligyóéból az ördögébe megy át. Nem is várjuk folytatólag az eredendő bűn hagyományának befejezését, hanem további folyását a Jób-hagyomány szellemében-) látjuk Az ördög kísértése látható a IV. színtől a XV.-igi. Lucifer »kepeivei akiarja Ádámot kétségbeejteni« írja Arany. (Alexander is.) Ezekkel »akarja letörni Ádámot s elszakítani Istentol« — írja Kapi is. íme, akik látják is. hogy minden szín egy kísértés, mcgrern hangoztatják, hogy ezek által a mű hasonló a Jób-történet kísértéseihez. És mégis így kell, hogy legyen az, hiszen a bűnbeeséssel nincs semmi kapcsolatuk, mig a Jób-hagyomány alapján van értelmük. Voinovich megjegyzésében is van erre mutató gondolat: Lucifer végig kisértő: »ha szóhoz sem jut, akkor is halljuk hangjat«. És a színek utján látott kísértés a mű végén ugyanavval az eredménnyel zárul, mint a Jób-hagyomány kísértéséi után látottak. A iríem-tudás a hiábavaló küzdés és annak csalódása épúgy nem tántorítják meg Ádámot, miként a szenvedései Jóbot. Egyikük! sem lesz áldozata az ördögi azaz Lucifer kísértésének, "hanem térdet hajt — leborul Isten előtt. Luqifer szerepe tehát a XV-ik' szín elejéig a Jób ördöglével egyezik. E hagyománynak alakja ő. De az Ür szerepe is egyezik Istennek a Jób történetében rajzolt magatartásával: mint láttuk, az I. színben azzal egyezően állt szóba Luciferrel és a II. szín végén is úgjy l hagy szabad utat a kísértésnek. És a mű utolsó jeleneteiben is úgy támogatja Ádámot, mint Isten Jóbot. Madách tehát az Ür és Lucifer viszonyának rajzában a Jób történetének alapján áll. Erre próbáltam rámutatni; most mások eltérő felfogására óhajtok pár szóval kitérni. Alexander az első érintkezésüket »homalyos bölcseimi vitának« nézi, folytatásában párbajhoz hasonlítja. Voinovich ugyanezt 2 ) Megjegyzem, hogy a Jób-hagyományban a Jób megkísértése nem nyilt színen folyik, csak az Elifáz, Bildád és Sofár ugratásai ilyenek, de amelyek szintén kísértés számba menó'k.
