Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Relkovic Davorka: Győri vonatkozású gusztár-dalok a bosnyák mohamedánoknál
is, liogy Ahmet önhatalmúan rendelkezik, senki sem parancsol neki, azért újból csak azt tanácsolja: hagyja békében, ne menjen oda, ő> nem követi. Erre a győri bán szörnyen megharagszik, » égnek mered minden hajaszála, akár a decemberi farkasnak*,, s aztán rákiált bajtársára: dia tudtam volna, hogy ily gyáva vagy s barátja vagy a töröknek, sohsem lettem volna barátod s most figyelj rám. Ha szándékom sikerűi s a ]|&ny itt lesz, feljelentelek a császárnál, tönkreteszlek, elvétetem tábornoki rangodat! Senkit sem kérek, jöjjön velem, egyenesen Bécsbe megyek és a császártól kérek sereget. — János generális nem is felel neki, nyergeltet s visszalovagol Pozsonyba. A bán pedig Bécsbe indul négy kiváló vitézzel, de a Rába partján visz az útja, hogy elkerülje Pozsonyt. Bécsben először a császár nővérével, Filurdiával találkozik, aki keményen rászól: békétlenséget jöttél szítani a császár és a szultán közt, tudd meg, ebből nem lesz semmi. A bán pedig a császárhoz siet, elmegy az aranyküszöbig, ott tizenkétszer meghajol s tizenkétszer megcsókolja, csak akkor lép a császár elé, aki aranyszéken ül, fején aranykorona. Hétszer meghajtja magái, megcsókolja a szőnyeget s karját keresztbe fonja mellén. — A császár kérdi, melyik határról jön, melyik várat őrzi, milyenek ott a viszonyok, miért jött? 16 ) A bán panaszkodik: a török gyakran betör, felgyújtja az őrházakat, elhajtja a nyájakat, megakadályozza a szántás-vetést, agyonüti a parasztokát, s hogy főkép Ahmet garázdálkodik a Begaja mezejéről. Majd folytatja, hogy személyesen akarta mindezl elmondani, kéri, adjon neki teljhatalmat, katonaságot, ágyúkat, hogy a töröknek gyalázatért gyalázattal fizessen. Ha mindezt nem adja meg, visszaadja kardját s a var kulcsait, mert nem bírja főbbé védeni. A császár kétszer végigmérte, aztán kijelentette, hogy még négy évig békében kell élnie, várjon, aztán megbosszulhatja Ahmet tetteit, majd rábízza a magyar városok védelmét. A bán ismét háromszor megcsókolja a szőnyegét s újból megszólal: Ó császár! A török nem ismeri a békét" Azután elsorolja Ahmet vétkeit, melyeket mjájr a két bán beszélgetéséből ismerünk s mikor a császár megtudja, hogy Ahmet megölte a főpapot s kíséretét — megigéri támogatását. A bán pedig kér: 12.000 katonát, 2 nehéz ágyút, 7 könnyebb ágyút megfelelő tüzérekkel, lövedékkel; 300 utászt sáncfelszereléssel. Mindezt megkapja s néhány nap múlva el is indul GyőrbőL Végigmennek a Rába síkságán, átkelnek a hídon a Ruzsajszko mezőre, a Ruzsaja hegységbe, onnan a Klakarszko mezőre- s a Bakonyba, olt már török őrség van — Rahman bulju-basa 1000 emberrel, de ezt megkerülve, a Begaja 17 ) mezőbe érnek. A bíró magukkal vitt két fiát kémkedni küldik. Ezek megtudják ott lakó anyjuktól, hogy Ahmet és Dervis a fehér Váradon (Székesfehérvár?), Juszuf esküvőjén hivatalosak, ahol nagy lóverseny folyik s a sztambuli szép fakót is magukkal vitték. 1S ) Az audiencia teljesen török beállítás 1. Evlia Cselebinél, Szekfü : Törők történetírók. Bevezetés. III. k. 17 ) Valószínűen nem tulajdonnév, hanem a bég- birtokát jelölik vele.
