Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Relkovic Davorka: Győri vonatkozású gusztár-dalok a bosnyák mohamedánoknál

Ha gyorsan támadnának, tervük sikerülne, mert Memisz nem szokta a kapukat bezárni, de vigyázzanak, mert jajmekik, ha az ellenség kezébe kerülnek. De ők nem telnek, hiszen 12 ezer huszár van velük. A kémek távozása után nővérük a várba szalad s elárulja a tervüket. Zlata még himzőrámájánál dolgozik, szép vőlegényéről, Sorgucs Omer budai bégről énekel. Felkelti testvéréi, Memiszt, aki megnyugtatja: minden úgy lesz, amint Isten akarja. A vár úrnőjétől, Ahmet Begovicálól elkéri a kulcsokat, az ott tartózkodó lányok szitán lehordják a puskapor-toronyból a lőszert, a várudvarban várakozó katonáknak. Szétosztás után Memisz beszédet intéz hozzájuk, kijelöli helyüket a lőréseknél, majd Alihoz fordul s meghagyja neki, menjen az emeletre a riadó (lárma)-mozsarakhoz, s ha jönnek, süsse őket cl, ezáltal nemcsak az ellenséget tartóztatja fel, hanem Ungjuriában is meghallják s segítségükre sietnek. A seijméneknek meghagyja, csak akkor tüzeljenek, ha meghallják az ő hosszú fegyverének durranlását. Addig készenlétben várnak. Hajnalodik, a hajnalcsillag már szórja sugarait — de senki sem támad. Akkor megparancsolja, támasszák fegyvereiket a töréseknek,, végezzék reggeli mosakodásukal és imájukat. Mikor Memiszen van a •sor, Zlata lekiabál az ablakból: jönnek! Memisz látja, hogy csatarendben közelednek. Elsőnek a két biró-fiú, rövid fegyverrel (karabiener), a kapu felé közelednek s megadásra szólítják a várbelieket. Memisz a lőrésen át visszakiált: nem, nem adom meg mag.un, nem árulom el a bég becsülelét, azután láncos golyója leteríti őket. Erre megszólal a többi fegyver, minden lőrésből kék lángok sisteregnek a támadók felé, a győriek kalászmódra hullanak. A várbeliek töltenek s újból lőnek, de a támadók is előre hatolnak, megdördül két nagyágyújuk, sáncból és árokból egyaránt tüzelnek. Memisz csodálkozására a vár lármaágyúi hallgatnak, de nem ér rá ezzel törődni, mert a bán kardot ránt s maga vezeti a támadást. A várfalaknak létrákat támasztanak, kopjak tördelése hallatszik — a győriek beugranak a vár udvarába, a csatakiáltás, lövés, fegyvercsörrenés rettenetes, megtámadják a főépületet, de akit Memisz hosszú fegyvere célba vesz, nem megy vissza Bécsbe. A túlinyomó erővel azonban nem birnak. Szomorkodik, mikor haldokló vitézeit látja, a sok sebet, véres kardokat. Az emeletről leszólnak neki: meneküljön a kulába (donjon, legerősebb belső torony) s Rózsa (a két kém testvére) gyorsan beengedi. Első dolga megnézni, miért hallgatnak ágyúik? S ott találja Alit, kanóc kezében, a földön heverve — megtébolyodva. Gyorsan elsüti az ágyúkat, a kula megrendül, a győriek periig már a középső emeletre is tüzelnek. A riadó-ágyúkat pedig meghallják Budán, Kanizsán s elsősorban a fehér Váradon, hol Dervis bég ép fakólovát készítette elő a futtatáshoz. Azonnal gondolja, hogy baj van s felkiált: ó rabszolgasorsra jutóit nővérem: Aztán felkantározza, felnyergeli lovát, látja apját, aki ép nyestprémes ruhájában, felgyűrt ujjakkal végzi a hajnali mosakodást s imádkozik. Odaszól neki: hallottad ágyúinkat? Kérd a váradi béget, süssék el a riadó-ágyúkat, siessen embereivel a Bakonyba Rahman csordakjához — én a kulához vágtatok. S a különben nyolc órát tartó utat jó lován most két óra alatt teszi meg.