Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Relkovic Davorka: Győri vonatkozású gusztár-dalok a bosnyák mohamedánoknál
Győri vonatkozású guszlár-dalok a bosnyák mohamedánokná'. 163 - A mondottakból is kitűnik, hogy a dalokban nem szabad történelmet keresni, mindenesetre kihámozható belőlük annyi, mint pld. Szilágyi és Hajmási históriájából. — Egyes átélt vagy hallott események összbenyomásából szövődtek s természetesen nem úgy folytak le, mint a dalnok előadja, ha van is történelmi hátterük. Miikor pld. Sorgacs Omer bégben említik, hogy Ahmet vitéz Bécsig hatolt, bement a főtemplomba, levágta a főpap fejét s elvittq a szultánnak, könnyen elgondolható, hogy e mögött Kara Musztafának a szultán előtt tett Ígérete rejlik, hogy elklüildi neki Kollonits érse.t fejét. 7 ) A török történetírókra jellemző stilizáló modorral a költeményekben is találkozunk, bizonyos schemák szerint írják le a várakat, jellemzik hőseiket. A túlzásra való hajlam, akárcsak történetíróiknál, itt is megvan, rettenetes seregekről, óriási felszerelésrc(l, leheieiien vitézi tettekről tudnak, dé mivel itt költeménnyel vari dolgunk, nem zavar. Hőseik jellemzésére nagy gondot fordítanak, felteszik), bogy a hallgatók már ismerik őket, plasztikusan, drámai elevenséggeil, tetteikben jellemzik őket. A keresztény vitézeket sem becsü.li|k le-, egyesekről nagy tisztelettel emlékszenek meg, pld. Zsunics kapitányról. A hosszadalmas ruházat és fegyverzet leírását kerülik, csak akkor említik részletesebben, ha a hőst álruhában pld. magyar lovas vagy császári egyenruhában mutatják be. Lovaik pompás felszerszámozását és felszerelését több dalból ismerjük, lovaikat nagyon szeretik. Lóversenyt két dalban említenek; török szokások: mosakodások, imák, üdvözlések), jellemző török átkok (pld. támadjon pestis), utána a császáriak szállják meg Kanizsát (marjon meg a kigyó, ne legyen fiad stb.) sűrűn fordulnak elő; ellenben: Istennel indülj! Könnyű legyen útad! Becsületedet és arcodat védd meg stb. a horvát népköltészetre jellemző szokások. A dalokban mondai elemeket is találunk, így a nöralilás; az ellenség félrevezetésével (Decebál motívum) és a valószínűleg mitikus alappal biró fej vitel motívumát (a harcban elesett kiváló hősök levágott fejüket hónaljuk alá téve tovább mennek, meghatározott helyen összeesnék s ott el is temetik őket). Népmondáinkra e dalok nem voltak hatással (a nagykanizsai Basakut mondája valószínűleg a dalokban sokat említett Madzsija forrás = zarándokok hideg forrásával azonos, a vízvezeték építése alkalmával megszűnt). Irodalmunkban sem mutathatunk ki kölcsönhatást, nem lehetetlen azonban, hogy kódexeinkben, melyek a Szilágyi és Hajmús^ (Csorna- és Malady-kód., Nemz. Muz.) Ruszlán császíár históriáját, (Csorna-kódex* Nemz. Muz.) a Vitéz Francisdkót és Bankó leányát (Széli-kódex, Nemz. Muz.) megőrizték, e dalok magyar rokonaira is akadunk. 1 * 7 ) Kari Böheim : Kronik v. Wiener Neustadt, II. k. 100. I.
