Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Szemle - Győri Szemle - Győri Lloyd
Mig az erdő sűrűjében, mint említettük, május elején már fogyatékosabb a virágdísz, a nyíltabb helyeken új virágok jelennek/ meg. Egész kékre festi az erdő alját a tömegesen díszlő erdei nefelejcs (Myosotis silvatica). Többféle sárgavirágú boglárkát (Ranunculus ac er, repens, polyanthemos, lanugino sus, aurico mus) láthatunk. Az ajakosok közül az ostorindás ínfű (Ajuga reptans), a repkény két faja (Glechoma hederacea, hirsuta, ez utóbbi szárasabb helyeken), a foltos és sárga árvacsalán (Landum maculatum, Galeobdolon luteum) tömegesen fordulnak elő. Az árnyékosabb helyeknek ritkább növénye az árnyékvirág (Majanthemum bi folium) és a konty virág (Arum maculatum). A patakot kiséri az erdei turoolya (Anthriscus silvester és nitiaus), a fodros gólyaorr (Geranium phaeutn) a feltűnően élénkpiros, nappali mécsvirág (Melandryutn rubrum), melynek virágaiban még sokáig gyönyörködhetünk és egészen a vízparton a keserű foszlár (Cardamine amara). Nagyon közönségesek a szikláik "tövében a bűzös gólyaorr (Geranium Roberüanum) és a vérehulló fecskefu (Chelidonium május). Az árnyékos helyéket díszíti egy szép fehér bogernyőjű csiílaghúr (Stellaria holostea), miig a ritkább mezei madárhúr (Cerasiium arvense) inkább a tisztások növénye. Későbben virágzik az erdő sűrűjében nedvesebb helyeken a keleteurópai erdei madárhúr (Cerastjum silvaticump), A gyöngyvirág és rokonai, többféle Salamon-pecsétje (Convailaria majális, Polygonatum officinale, laíifolium, multiflórum), továbbá a földi e^er (Fragaria vesca, elaiior) a szárazabb, kissé naposabb erdők és erdőszélek növényei. Az árnyékos sziklafalak legszebb dísze ezidőtájban a széles, szívalakú leveleket vise,lő kék'virágu holdViola (Lunaria rediviva). (Lásd a 2. képet.) A meredek mohos sziklafalakról csüng le egy mohhoz hasonló, apró fehér csillagvirágú húr-faj, a Moehringia muscosa, mely már egyébként alhavasi növény és az északi Bakony árnyékos szikláinak különlegessége. A mohos sziklákra gyakran kapaszkodik a borostyán (Hedera helix), mely azonban itt virágokat ritkán hoz. Míg a május a sások virágzásának ideje, júniusbán az erdő gyepjében a füvek (a pázsitfélék) válnak uralkodóvá. Korábban, már május elején megjelenik a szagos borjupázsit (Anthoxanthum odoratum). Nemsokára a bükkös két jellemző fűve, a többnyire tömegesen megjelenő Melica uniflora és a vele társuló, de ritkább Melica mutans bontja ki bugáját. Egyéb jellemző pázsitfélék: az! igen gyakori Poa nßmoralis, Agrostis alba, tenuis, F^Muca rubra% heterophylla, gigantea (a völgy fenekén), Melica transs^hktnica, állata (mindkettő száraz, sziklás lejtőkön), Trisetum flavescens, Cynosurus eristatus, Brachypodium pinnatum, silvaticum, Dactylis glomerata v. Aschersoniana, Agropyron caninum, Holcus tanatus, Bromus Benekeni, Milium effusum (Örd'ögréti szakasz), Ory^opsis virescens (sziklás lejtőkön), Calamagrost's epigeíos (a vágások kö7 ) Üj adat a Bakony flórájához; a Gerence-völgyben, Bakonybél környékén is nő.
