Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Polgár Sándor: A Cuhavölgy növényzeti viszonyai
tes, a kövi-foszlár (Cardamimop sis arenosa). Ugyanekkor, vagy nemsokára virágzik több, szintén fehér virágú keresztes (Atliaria officinalis, Arabis turrita, Turnus glabra, Arabidopsis Títaliana). Az erdő sűrűjében is, szélén is szerényen húzódik meg az ibolyák több faja (Viola oáorata, alba, hCrta, mirabilis, a még sokáig virágzó Viola silvestris, canina, Rivini ana).'•'•) míg a majd fenér, majd kék' Viola arenaria inkáub a nyíltabb, naposabb helyedet kedveli. Tömegesen találjuk még a sárga virágú bogláros plpicsot (Anemone ranunculoides) és a salátahegy árkát (Ranunculus fjca/fa), csak elszórtan a pici és az erdei tyuktaréjt (Gagea minima, lutea), a patak mentén a veséikét (ChrysosplenJum áttérni folium) és az igénytelen pézsmaboglárt (Adoxa moschatellina), a bokrok közi; e búvó, gyenc,e szárú, nefelejtshez hason'ó, de magános vi águ békastzfemet ^OmphaJodes scorpiodes). Már virágzik a közönséges rűcej vagy Kutyatej (Euphorbia cyparissias)j míg a szebb lombozatú, gyakori erdei fűtej (Euphorbia amygdaloides) még csak bimbókat visel. A mindenütt közönséges pásztortáskát és a piros árvacsalánt itt is megtalálhatjuk. Az árnrékos sziklákat monok vonják' be izlöld lepellej. Közülük talán legfeltűnőbb a fényes lombozatú Neckera cHspa, hullámos, aránylag nagy leveleivei, de gyakran találjuk a Neckera can> } p/anata és Besser: fajokat is. A rozsdazöld, fénytelen,! merev Awcímodon viticulosus egész nagy függélyes sziklafalakat von be, rendesen más Anamodon-fajok is csatlakoznak ho&tá, ígyi az A\. attetuiatus, longifoüus. Nagy tömegükkel feltűnnek még a Ctenidium molluscum és a mindenütt közönséges Hypnum cupressiforme, a májmohok közül a Madotlieca platyphylta és a Plagiochila asplenoides. Elég gyakori máj mohok még a Metzgeria conjugata és pubescens 3 *) is. Ahol az erdőben vastagabb a humusz, tömegesen tenyészik a PolytKchum formo um l *) az egyébként is gyaKori Rhytidiadelphus íriquetrw; társaságában. Itt-ott árnyékos, humuszos sziklákon egy miniatűr fenyőhöz hasonló Thamnium a'opecurus jelentkezik. Fe.tiünő, gyakori monok rnég a Dicfanum scoparùim, Eurliynchiam striatum, Thuidium abietinum; ritkábbak a BartrUmia pomi for mis, és a Plag'opus Oederi. 3 *) A szik iák között, nedves törmeléken gyakran terpeszkedik a Reboulia himisphaerica, ritlkiábban a PreissCa commutata májmoh. A legmeredekebb sziklákon találjuk a giirbe-giörbe levelű TorteUa tortuosa a Ditrichium flexicaule és a Tortula ruralis gyepjét; közöttük szerényen húzódnak meg az Encalypta coniorta, Eissidens decipiens és egyéb apróságok, mig a szárazabb sziklákra már csak apróbb fajok (Schistidium apocarpum, Grimmia pulvinata, Orthotrichum anontaluM stb.)telepednek le. Ezek már nem alkotnák összefüggő gyepet, hanem 3 ) A hódoséri-völgyben a Viola stagninát is megtaláltam. 3a ) Ezeknek a mohoknak helyes meghatározását dr. Boros Ádám barátom is megerősítette. A Metzgeria pubescens, melyet több helyen is megtaláltam, szerinte a Bakonyra új. Úgyszintén a Bariramia pomiformis, melynek /. crispa B. E. nevű feltűnő alakját mészkősziklák alatti humuszban találtam meg. Ez dr. Boros szerint feltűnő előfordulás, mert ez a faj általában mészkerülő.
