Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Szemle - Győri Szemle - Győri Lloyd
egyes szikladarabok köztük egészen csupaszaiknak látszanak. Ezzel ellentétben a patak vizében találjuk a leghosszabb mohokat, így pld. a Foniinalis antipy retient. A mohok közül néhány páfrány emelkedik ki (Asplenium futa muraria, trichomanes, Polypoáium vulgare), majd nemsokára a lenge, finom levélzetü Cystopteris ff agilis. A nagyobb erdei páfrányok csak később fejlesztik kii teljesen pompás lombozatukat. Igy a leggyakrabban előfordü'ó erdei pajzsiika (Nephr odium filix inas), a méternél magasabb, a bokros vágásokat kedvelő ölujvharaszt (Ptendwm aquilinum), a finom lombozatú hölgy haraszt i' Athyrium fü ; x femina) Ritkábbak: a karélyos veseharaszt (Dryopteris lobota), a szálkás pajzsika (Nephrod\iuni spinulosunt), a mirigyes buglyos páfrány (Phegopteris Robertiana).^) Csak az alagutak mellett emelkedő meredek szikflákon nőj az érdekes pikltóelyharaszft (Cetcrach officinarum) (lásd a 5. kfépet) ; csak Bakonyszentlászlö és Sándormajor között, az Ördögrét mély 1 , árnyékos szurdokában a szokatlan külsejű gímharaszt (PhyllWs scolopendrium). Május elején erősen megváltozik az erdő képe. A tölgyek kivételével a fák már lombdíszben állanak és a tavaszi flóra nagy része már elveszti virágpompáját; elvirágozltak már a keltikék, a tavaszi lednek, a bókoló fogasir, a szártalan kankialin, a galambvirág stb. A sűrű bükkerdőben csak kevés virágfaj díszlik, de ez közül néhány tömegesen; így a szagos müge (Asperula odorata), a gumós fogasír (Dentaria bulbifera), a gumós nadálytő (Symphytum tuberosum), mig a gombernyő (Sanicula europaea) és a négylevelű varjuszem (Paris quadrifolia) még jórészt bimbóban van, a nadragulya (Atropa be' 1 adonna) pedig még cs^k nagy leveleit fejlesztette ki. Megjelennek egy televénylakó kosborféle, a teljesen barnaszínü madárfészek (Neottia nidus avis) bimbói, mig az! élősködő kenya-vicsorgó (Lalhraea squatnßria) már teljes virágdíszbei áll. Jól érzik magukat az erdő sűrűjében a fentemlíteitt nagy páfrányok, néhány erdei sás (Carex pit osa, silvaÂica, retnota). és a ritka Carex umbrosaP) (Zirc mellett is). A sás-fajók 1 egy másik csoportja ilyenkor a ritkásabb és sziklásabb erdőrészeket népesíti be; így a gyakori Carex praecox és caryophyllea, a legkorábban virágzó Carex montana, továbbá a Carex digitata, a szárazabb sziklás helyeket kedvelő Carex alba. A nedvesebb helyeket kedvelik a Carex pallescens, divulsa, contigua, leporina és a forrásos helyeket a ritkább, hatalmas virágízatu Carex pendula (inkább Zirc felé). Ilyen "forrásos helyek gyakori Takójá az érdéi káka (Sdrpus sÚvaücus) is. A szárazabb helyeket kedvelő, sásokhoz hasonló megjelenésű két perjeszittyó, a Luzula campestris és Forsten már terméseket hoz, valamivel később jelenik meg az erdők sűrűjét kereső Luzula nemorosa (Zirc környékén a var. cuprina is) és Zirc felé a ritkább Luzula pallescens, 6 ) 4 ) Uj adat a Bakony flórájához. 5 ) Uj adat a Bakony flórájához. 6 ) Uj adat a Bakony flórájához.
