Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
H. Pálfy Ilona: Győr város iparosai, kereskedői és mezőgazdasága 1828-ban
24-re, az iparosdké 99-re s a kereskedőké 23-ra emelkedett. Orvost csak egget és még két borbélyt találunk a Belváros háztulajdonosai között. A háborúk dúlta Dunántúl nemessége nagy "tömegben keresett Győr városában menedéket s az 1703. évi telekkönyvben ennék megfelelően igen nagy számmal, 125-tel szerepelnek nemesek a Belváros háztulajdonosai között, akik közül igen sofian állandóan meg is telepedtek Győrött s a varosban polgárjogot nyerve mesTerséghez is láttak. A békésebb viszonyok helyreálltával láthattuk az 1703. évi telekkönyvből, hogy az ipar és a kereskedelem milyen erős lendületet vett s elz azóta is állandóan fokozódott. 1828-ban a Belváros háztulajdonosai között már '211 az iparos és 38 a kereskedő. S lia a háztulajdonosok foglalkozás szerinti megoszlásának ismertetésére Kovács Alajos a Magyar Staüszükal Szemle említett számában közölt Győr város lakossága c. cikkében nem tért is ki s így azonos jelíegü adatok összehasonlítására nemi nyilik is lehetőségi, az iparosok és kereskedők számának erőteljes megnövekedése az utolsó évszázad alatt semmi kétséget nem szenved. E két foglalkozási ág fokozottabb müvelése természetesen erősen összefügg azzal Is, hogy a város határa mezőgazdaság művelésére nem igen alkalmas s hogy mennyire nem volt az, látható azokból a bevallásokból is, amelyek az 1828. évi összeírással kapcsolatban a város lakosainak mezei gazdaságáról és Győr városábn folytatott szöllőmúvelésröl felvétettek, valamint a polgárságnak egy> 1828-ban kelt s az adó mérséklésére irányuló kérvényből. Mindezek az iratok oly érdekes képet jnyujtanak az 1928. évi viszonyokról, hogy érdemesnek látszik szó 'szerint is közölni őket. (Lásd az 1 L, II. és III. számú mellékletet.) Az adófizetés sohasem tartozott a lakosság kellemes kötelezettségei Közé s nem csodálkozhatunk, hogy egy ujabb adókivetés alapjait szabályozó generális összeírás alkadmával a polgárság igyekezett az eddigi adóterhek magasságát panaszolva engedményeket elérni. Az erre irányuló kérvény adatait természetesen csak bizonyos fenntartással fogadhatjuk el; lényegében azonban a valóságnak megfelel a kérvényben foglalt Okok közüfl mindaz, ami a mezőgazdasági termelésre vonatkozik. Az összeírás szerint is igen kicsi a város határában fekvő szántó. Állattenyésztésre alkalmas rétet, makkoltatást lehetővé tevő erdőt, vagy egyéb külsőséget egyáltalán nem is találunk. Mindössze Szabadhegy külvárosban van a lakosságnak valamely külsősége, de ha tekintetbe vesszük, hogy ez a városrész nagyrészt a mezőgazdálkodás jövedelméből élt is, aligha tarthatjuk vagyoni viszonyait a környező falvak népességénél jobbnak. Győr város erősen ipari és kereskedő jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az 1828-ban összeirt 2.077 férficsaládfőből 776 foglalkozott iparral és kereskedelemmel, de még nagyobb az arányszám, ha az őstermelő Szabadhegyet figyelmen kivül hagyjuk. Igy 1879 családfő közül 776 az iparos és kereskedő. Természetesen a Belváros vezet az iparosok és kereskedők számával, ahol
