Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

H. Pálfy Ilona: Győr város iparosai, kereskedői és mezőgazdasága 1828-ban

667 férficsaládfő között 489; az Újvárosban 795 között 205 s a Majorokban (Nádorváiros) 417 között 84 íaz iparos és a kereskedő. Ä családfők száma 'mindenütt a férficsáládfőkre vonatkozik, bár az özvegyek között is találunk olyanokat, alk|k továbbvezetve férjük üzletét, az iparosok és kereskedők számát igyarapítják. Már említett cikkünk'bben feltüntettük az iparosok meg­oszlását, ipari főcsoportokon belül segédeik számának fel­tüntetésével, és a kereskedők megoszlását kereskedelmi főcsopor­tokon belül tőkéjük nagysága és segédeik száma szerint. A város ipari és kereskedelmi életére azonban jellemzőbb az a kép, amelyet az iparosoknak és kereskedőiknek egyes városrészek szerinti meg-; oszlása alapján kapunk feltüntetve az iljletők 'rendi (mai termino­lógiával társadalmi) állapotát, nemzetiségét és a vagyoni viszonyaira vonatkozó adatokat. A rendi állapot feltüntetése annál is inkább fontosnak látszik, mert megállapítható belőlíe, hogy a városban pol­gárjogot nyert nemesek mely iparágakat űztek leginkább. Az iparosok megoszlása szerint Győr imár 1828-ban is fejlett ipari város, mai ipari jellege már a 19. század elején is hangsúlyo­zottan felismerhető. 3 ) Ha tehát tudjuk azt, hogy a,foglalkozási ágak között az őstermelés már a múlt század elején is jóval kisebb sze-, repet játszott a város lakosságának életében az iparnál és ke­reskedelemnél, magától értetődik, hogy a gyáripar fejlődése a la­kosság őstermelő rétegét 1930-ra 3.5 o/o-ra szorította vissza. A kéz­műipar még jóval kevesebb számú ipari munkásnak juttatott kenye­ret, mint a gyáripar s mi sem természetesebb, hogy az addig mező­igazdasági munkával kenyerét kereső népesség nagyobb tömegben igyekezett igyári munkával megélhetését — a mezőgazdaságra kü­lönben sem alkalmas vidéken — kedvezőbb életszínvonalon bizto­sítani. Az adózó családfők között 1828-ban /még 1433 az ismeret­len foglalkozásuaknak a száma, akiket jórészt őstermelőknek tekint­hetünk, addig a 'már jóval nagyobb városban (Győrszigettel és Rév­falu—Pataházzal együtt) a teljes lakosságot felölelő pontos nép­számlálás 1930-ban mindössze • 1806 őstermelőt talál. A mindössze 612 iparossegéddel szemben 9022 az (ipar körében alkalmazott se­gédszemélyzet száma. A kereskedelem terén ;is hasonló a fejlőds: 38 segéddel szemben 1045, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az ipari és kereskedelmi lisztviselők, valamint a közle­kedés körében alkalmazásra talált tisztviselők és egyéb segédsze­mélyzet kategóriái is tág teret nyújtottak az ujabb elhelyezkedési lehetőség éknek.*-) Nem azonos szempontok szerint készült összeírások pontos összehasonlítást nem tesznek lehetővé, de ezek a számok minden­esetre tanújelét adják anna,k az erősen ipari jellegű fejlődésnek, amelyen Győr városa az elmúlt száz év alatt keresztülment. Ennék a nagyarányú fejlődésnek a tükörképét látjuk a köz­szolgálat és szabadfoglalkozásúak számának hatalmás növekedésé­3 ) Kovács Alajos : Győr város lakossága. (Győr város statisztikai meg­világításban, 18-19. I.) 4 ) U. o. 25. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom