Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Gálos Rezső: Kuncz Jenő

hanguságába, szürke egyíormaságába ez ,a reménység vitt egy kis szint, És még valami: ekkoriban már szorgalmasan járogattak szín­házba is. { Győrött akkoriban kétféle színház volt, télen magyar, húsvét hétfőjétől kezdve német színtársulat. Ez utóbbi volt a jobbik, már csak azért is, mert a leghíresebb bécsi színészek is vendégszerepel­gettek és a leghíresebb klasszikus darabokat is előadták. Mindehhez pedig még egy harmadik »kulturalis« tevékenység is sorakozott: a tánctanulás. Kunczot az édesanyja késztette, hogy tánciskolába járjon. Nem is hinnők, hogy sírva ment először oda — sokkal inkább elhittük Jenő bácsinak, hogy utóbb viszont nagyon megszerette. Persze a tánciskolának épen úgy megvoltak a maga kellemetlenségei, mint a szinházbajárásnak is. A tánciskola külö­nösképen Cornelius Nepos-szal került összeütközésbe, akinek Ci­monról szóló szép életrajzát olvasták a harmadikban és Kuncz Jenő első eminens létére nem tudta az első mondatnák alanyát és állít­manyat megtalálni. Francsics Norbert rettentő tekintettel nézte vé­gig és »frater« megszólítással tüntetvén ki, röviden kifejté előtte a tánciskola, a »fensterpromenad« és egy székund'a oki és okozati összefüggését s bar az osztály gúnyos hahotáját is egyetlen pillan­tással elnémította, a gyerek (mégis megszégyenülve került vissza a helyére. Három évvel utóbb történt a súlyosabbik »kulturbotrany«. Eb­ben az időben a téli évadban Bődy Gábor színtársulata játszott Győrött. Ennek a társulatnak volt a végtelenül bájos, csinos naivája az akkor alig 17—18 éves Gerő Lina, akinek az egész gimnáziumi ifjúság természetesen igen lelkes és eszményi tisztelője volt. Meg­történt, hogy egy-egy szerepében a diákok, akik harminckrajcáros jegyükkel az egész földszinti állóhelyet kitöltötték, tízszer, tizenöt­ször is kitapsolták. Akkoriban a naivak operettekben is felléptek, és akkor volt újdonság a Boccaccio, Souppé híres, dallamos, szép operettje és ugyancsak akkor volt Kuncz Jenő osztályának újdonság Titus Livius történelemkönyve Ab urbe condiia, amelyet Szabó Szilveszter szigorú professzor úrnak vezetésével kellett latinról magyarra fordítani, miután a szavak kikérdezése és a mondatok elemzése megtörtént. Szabó Szilveszter főtisztelendő úr lelkes zenebarát volt és nagyon tetszett neki Souppé fülbemászó muzsikája. Valóságos ope­rának dicsérte, és biztatta is a nagyobb diákokat, hogy hallgassák meg 1 . Persze, hogy a nézőtéren heringek módjára szorongott vagy 40 diák; nem) js épen a zene érdekelte őket, hanem a naiva. így történt, hocjly a felvonás végén tombolva tapsoltak és hívtákí a lám­pák élé, nem a címszerepet játszó primadonnát, Árpasi Katicát, nem is a herceget játszó baritonistát, Kis Ferkót, hanem 1 a borbély feleségét a kis Izabellát, helyesebben az annak szerepét csicsergő Gerő Linát, a diákok ideálját. A kis Lina hálásan mosolyogva hajlongott és nem maradt ti­tok előtte, hogy ezt a parázs tüntetést a győri diákoknak köszön­heti — sietett ezt Lambertucci (Folinus Aurél) néki megsúgni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom