Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Császár Elemér: Összehasonlító irodalomtörténet

Az első megállapításom az új tudományágról igen különös. Bár a littérature comparée ma valóban sajátosan francia tudomány, azaz csak' a franciák

1 azok, akik önálló tudománynak tartjákj, eredetében épen nem az, sőt valójában német (szabatosabban: germán) szellemi termék. Gyökerei az angol és a német tudományos mozgalmakba nyúlnak le, már ott kialakult, a múlt század vége felé, ez a tudományos disciplina mint az összehasonlító irodalomtörténeti módszer továbbfejlődése. Akkor, e módszer fölvirágzása idején, a tudósok egy része — inkább gyakorlatban, mint elméletben erősek — módszerük megbecsülésében túlmentek a határon: túlozva jelentőségét, abba a hitbe élték be magukat, hogy ők nem is összehasonlító módszerrel dolgoznak, hanem összehasonlító irodalomtörténetet csinálnak. Lassanként már nem is irodalomtörténeti módszerről beszéltek, hanem összehasonlító [irodalomtörténetről - - ezt önálló tudományosságnak tartották, nevet is kerestek számára: az angolok comparative literature-nek, a németek vergleichende Literatur ges cidchte-nek nevezték. Valóban már 1886-ban címében viseli a nevet egy angol könyv, H. Posnett-éj,, s a németeknek egy évvel később már folyóiratuk is volt az új »tudomany« számára, az 1887ben megindult Zeitschrift für vergleichende Literaturgeschichte. Az új tudomány tehát nem genuin francia, s még a neve is korábbi a germán tudományos életben, mint a franciában. Sőt nálunk, magyaroknál is korábban megfogant az új tudományos irány, mint a Rajnán túl. A mi Katona Lajosunk, aki az összehasonlító irodalomtörténeti módszernek egyik legkiválóbb képviselője volt — nálunk kétségkivül a iiegkitűnőbb a módszer alkalmazásában — szóban és írásban vallotta, mégpedig német és nem francia hatás alatt, hogy nemcsak van külön összehasonlító irodalomtörténet, hanem ez a tudományok hierarchiájában fölötte áll a tulajdonképeni, egy-egy nemzetre vonatkozó irodalomtörténetnek. Ez az igazi irodalomtörténet, s az irodalomtörténet csak akkor válik tudománynyá, ha összehasonlítóvá emelkedik — szórói-szóra az a tanítás,, amelyet a francia tudományosság ma, egy egész emberöltővel Katona után, hirdet! Meg kell azonban vallanunk, hogy az új tudomány elméleti megalapozására még a németek sem gondoltak, Katona Lajos is csak a föladataira mutatott rá egy szép tanulmányában, de a metodikáját és problematikáját sem ő, sem más nem dolgozta ki. A francia tudomány, amely pótolta ezt a hiányt, tudott a rokon germán törekvésekről, fölismerte úttörő voltukat, de jelentőségüket úgy iparkodott lefokozni, hogy megvonta tőlük az irodalomtörténet nevet, s philologie comparée néven szereti emlegetni, a literature comparée nevet pedig a maga kezdeményezése számára foglalja le. Nem egészen jogtalanul. A vergleichende Literaturgeschichte, és a magyar összehasonlító irodalomtörténet még inkább, rendszerint összehasonlító filológiává süllyedt: túlontúl hozzátapadt az adatokhoz, az irodalomban nem nézett mást, mint a puszta szöveget, nem látott benne mást, mint puszta anyagot —• a lélek, amely benne tükröződik, a szellem, amely áthatja, az áramlat, amelynek sodra fölvetette, az irodalmiság, amely benne kifejezésre jut, mindez