Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Borsiczky Oszkár: Polyhymnia

Hogy az európai zene a magaslatra eljutott, nem csupán az itt igazán csak futólag erintett adatokból magyarázható, hanem mélyebb és valódi megfejtése annak, hogy nálunk és nem a pogány népeknél alakult ki az igaz értelemben vett zeneművészet, a kereszténység szelleme, a krisztusi vallás belső értékekkel gazdag kultúrája. A zene ugyanis a kedélynek, a belső érzésvilágnak megnyilatkozása és titokzatos nyelve. A kifinomult érzésvilágból születik meg s viszont közvetlenül ihat a kedélyre, mint valami életelixir. Minden művészet előbb az értelemnek nyújt benyomásokat s azon keresztül emeli, nemesíti érzelmeinket. A zene hallása ellenben közvetlenül a kedélyt hozza hullámzásba; fölvillanyoz s az érzelmek egész sorozatát váltja ki. Titokzatos nyelv ez, melyen a pozitív hitben és felelős erkölcsben élő keresztény lélek volt hivatott megszólalni. Az igaz vallásosságba elmélyedt lelkek tudtak a liturgikus ének sokszor alig pár hangból álló formáiba olyan szépséget és mélységet önteni, hogy értéküket a legmodernebb zenei alkotások sem homályosítják el. Mozart azt mondotta, hogy egész zenei Hírnevét odaadná, ha egy mise-praefatio szerzője lehetne. Halévy, a Zsidónő cimü opera szerzője pedig csodálkozva kérdezte: »Hogy engedhetik meg a kat. papok a szegényes modern zene használatát templomaikban, mikor a gregorián énekben a legszebb vallásos melódia birtokában vannak, ami csak létezik.« A zenei alkotásokban nem csupán a formák tökéletessége, a zenei eszközök művészies kiaknázása, a kompozíció bonyolult technikája számít, hanem a zenei géniusz, a lélek művészi ihlete, amit szavakkal definiálni nem is lehet. A zeneművészet ezt az inletet merítette a keresztény vallás szelleméből és lelkéből. 3. Ha körültekintünk a keresztény kultúrán kivül álló népekre, sehol sem fedezünk föl művészies zenét, jóllehet a zene egy népnek az életében se hiányzik, sőt minden fontosabb, ünnepélyesebb ténykedésüknél szerepel. De ez a zene a művészi szépség kellékeinek hiján van. A zenei khaosz anyagából még nem kristályosodott ki a művészi forma, nem ihlette meg azt a finomult érzésvilág rendező, kiválasztó, módosító géniusza. De hogyan is finomult volna ki az érzésvilág ott, hol a rabszolgaság, gyermekölés, a nő lealacsonyítása, a bosszúállás és hasonló vadságok a megengedett dolgok közé számíttatnak; hol hiányzik a családi élet bensősége, őszinte felebaráti szeretet, babonaságtól 'mentes hit stb? Magasabb kultúrájú pogány népeknél sem fejlődött ki ezért igazi zeneművészet, mint pl. Indiában, Kínában, Japánban. A kínaiak zeneelméleti tudománya évezredekre nyúlik vissza s a császári könyvtárban mintegy 500 kötet hirdeti ebbeli fáradozásaikat. De a gyakorlati zenéjük vajmi szegényes: lármás hangszerek Összevisszaságával kisért dallamok. Egy kínainak az európai operában a hangolás tetszett legjobban az előadás kezdetén. Ez az anekdota jellemző az eredeti kinai zenére. Ilyen a többié is. Sehoisem találtak az európai zenéhez foghatót. Még gyatrább a különféle vad törzsek zenéje, kikre a felfedezők bukkantak s kiknek zenéjét ma már a hangos filmek hozzánk is elhozták. Ismerjük ezeket a néhány hangból álló kesergő, jajgató