Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Bodócs István: Fehér télben fekete karácsony
60 Bodócs István : Fehér télben fekete karácsony . . . Selyem szárnyaival végigsuhant az egész nyomorult világon s nyomában ragyogó világosság támadt. A tülekedő élet zaja egykét napra elcsendesült 1 s (az ég felé mutató templomokban a Glória magasztos dallama zsongott a háborús békétől elgyötört embertestvérek ajakán. A vergődő lelkek egy pillanatra önmagukba néznék s jgyermekálmainknak letűnt gyönyörűségei lopóznak vissza szivünkbe. A karácsony misztikus hangulatában az egész emberiségnek titkos vallomása él s egy évben egyszer megsejtik az emberek, hogy a kézzelfogható anyagiakon kívül vannak még a világban más értékek is, amelyek függetlenek a változó idő divatos értékeléseitől. ... És az egész világon milliónyi apró gyertya lángja lobban, ragyogó karácsonyfák vonják tündéries fénybe a kunyhókat és palotákat, de a külső ragyogás mellett sötét árnyak is lebegnek s ezek megmérgezik az emberiség legszentebb örömeit! Aki megértő szemmel tud belenézni a letűnt évtizedek forrongó lelki világába, csakhamar észre fogja venni, hogy, a külső csillogás alatt ezernyi kín és 'szenvedés lakik. Meg kell ugyanis állapítanunk azt a szomorú tényt, hogy a kultúra haladásával nem tartott lépést az emberiség földi boldogulása és belső boldogsága. Pedig a differenciálódott lelkű emberiség ma százszoros erővel szomjazik utána s lázas vergődéssel keresi mindenütt. Keresi, de sehol sem találja! És ennek a vergődésnek nyugtalansága végig vonaglik az egész emberiség lelkén! Ezért üzent hadat a múltnak, mielőtt bele tudott volna kapcsolódni a jöivöbe, ezért zengett dicshimnuszokat a holnapnak, miközben elfelejtett megfelelni a ma kötelességeinek. Innét van az a rengeteg ellenimondás, mely törekvéseiben megnyilvánult s rendkívül izgalmassá tette a kort, melyet gyermekkorunkban éltünk. Láttuk a hit és hitetlenség titáni küzdelmeit, a szociális fejlődésnek minden egyéniséget letipró irányát s ugyanakkor jelent meg előttünk az »Übermensch« erőszakos alakja, mint a túlzott egyéniség szertelen megnyilvánulása. És hogy csordultig teljék a pohár, láttuk a háború előtti intelligencia szegényes világnézetét, a társadalmi élet kicsinyes kialakulásait; láttunk fajgyűlöletet és osztályharcot, nemzeti és nemzetközi szellemet s mialatt a szörnyű világégés után a nyugalmas békére áhítozunk, szemünk előtt látjuk dühöngeni a leplezett háború szenvedélyének és a minden emberi és nemzetköizi jogot legázoló erőszak hatalmának vad kitöréseit! És mindezt a sok ellentétes érzelmet tulajdonképen a letűnt évszázad vegyítette össze pokolian tüzes itallal s hagyta keserves örökségül a mai nemzedéknek... Ezek után a gondolkozók előtt önkéntelenül is felvetődik az aggódó kérdés: hol van e veszedelmes bajnak! a gyökere? És a tűnődések hallgatag óráiban fölvillan előttünk egy gondolat s egy pillanatra markáns módon világít be a forrongó társadalmi élet sötét khaoszába. E gondolat hatása alatt azt kell állítanunk, hogy az em~
