Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Jankó László: Győri ötvösök a 16—19. században

lését önként öröKjogon és visszavonhatatlanul sógorának, Liebl Józsefnek — hasonlólag kardkészítőnek — engedi át.

1

) 1773-ban még az övkészítők (

Gürtlerek) ellen is panasszal éltek a győri ötvösök, mert azok különböző ezüst-dolgokat készítenek. Panaszuk szerint Michael Dotier már annyira merészkedett, hogy egy kesztyücsinálónak készített ezüst botfejre a 13-as próbát ütötte rá, holott 11-latos ezüstből készítette. Döller ezt maga is beismerte. Ekkor a városi tanács szigorúan megtiltja, hogy az övkészítők az ötvösök jogába avatkozzanak. Ha ilyesmi még előfordul, a jövőben lis szigorúan büntetik, a feszített tárgyat pedig elkobozzák.'

2

) Ügy látszik, Döller több alkalommal is belekontárkodhatott az ötvösök mesterségébe, mert Csányi Károly is talált ötvösmunkát, amely Döller jelzésével van ellátva. Az 1790-es években egy rézműves (aurichalcar) Michael Döller is szerepel a város jegyzőkönyveiben. — 1794. január 17-én megint az ötvösök kérelmét tárgyalja a város tanácsa, amikor azért instálnak a győri ötvösök, hogy a sárgarézmíveseket (Magistros Aurichalcarios) tiltsa el a natóság az aranyból és ezüstbőil való munkák készítésétől.

3

) Ügy látszik, minduntalan kiélesedett küzdelem folyt az ötvösök és más iparú mesterek között, akik amazoknak munkaterületére bizony át-átkalandoztak.

4

) Ez maga is bizonyos tekintetben az ötvösipar hanyatlását mutatja. 4. A 19. században a győri ötvösöknek munkáiból is jobbára már csak kisebb darabokat, inkább a házi berendezés használati tárgyait és evőeszközöket, vagy kisebb templomi kegytárgyakat, néha ruházat díszítését, csattokat, mentekapcsoló láncokat és népies díszeket találunk. A 19. században Győrött összesen 17 ötvösmester nevét ismerjük. Már a 18. század második felében Győr városának lakossága hovatovább annyira elnémetesedett, hogy a 19. század győri ötvösei kivétel nélkül németül írják nevüket, s jegyzőkönyveiket is mindvégig német nyelven vezetik. Nagyon csalódott a Hazánk, amikor 1848-ban a győri aranyműves céh jegyzőkönyveiről azt írja, hogy »remeljiik, 1848-tól kezdve ismét elfogldlandja benne nemzeti nyelvünk törvényes helyét*

5

) Jegyzőkönyveik lapjainak szélmárványozása ugyan piros-fehér-zöld (vagy piros-fehér-kék) már régebbről is, ez azonban jinkább a compactor — könyvkötő — választásának tulajdonítható, mert bennük bizony egyetlen magyar szót sem találunk 1848 után sem, egészen 1871-ig, amikor április 30-val minden bejegyzés végképen meg is szűnik. U. o. Liber 10. 1765. Folio 361 Nro 442. 3

) U. o. Liber 13. 563. lap. 599 szám. (1773. jún. 2.) 3

) V. o De Anno 1794. 33, 1 74 sz. *) Tudomásom szerint Csányi Károly Popper jelzéssel is talált ezüstmunkát Kiléte eddig- ismeretlen. 5

) Szávay Gyula idézi Győr c. munkájának 232. lapján.