Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Jankó László: Győri ötvösök a 16—19. században
okadatolt történelemre nem tarthatunk számot. Föl kell kutatnunk, ami még föllelhető, hogy azután egybeállíthassuk az összképet, amelyet a magyarországi városok a hazai kultúra egysegébe forrasztottak. Ä Magyar Történelmi Társulat, épen Rómer Flóris indítványára, 'már 1877-ben elhatározta, hogy városaink múltjának közelebbi megvilágítása céljából összegyűjti és kiadja a magyarországi céhékre vonatkozó adatokat. Meg is indultak a kutatásod s egyikmásik győri céhre vonatkozólag már Rath Károlynak és Méry Ételnek több kisebb közleménye jelent meg ,a 70-es években a Győri Közlöny hasábjain. Hogy Győrnek jelentős ipara volt, mutatja a valamikor itt fennállott céhek nagy száma. Szádeczky Lajos a győri iparosoknak 30 céhét sorolja föl 1913-ban megjelent munkájában, 1 ) a győri céhek artikulusainak a város levéltárában őrzött másolatos gyűjteményéből (Articuli Contuberniorum Cehales) pedig összesen 36 céhet tudunk kimutatni. Ennyi szerepel pl. 1790-ben is, amikor a győri városi tanács kiküldi az egyes céhekhez a céhbiztosokat. 2 ) És [még több céh és céhszerü alakulás is lehetett Győr városában, mert több iparág, mint rézműves, ónmíves, bábos, szitás, óracsináló, festő, fésücsináló, húrkészítő stb. nincs is az egybegyűjtött szabászatokban, holott, hogy voltak, nyomukat másutt megtaláljuk. Olyan városban, mint Győr, ahol az emberi társas tömörülés fejlettebb formáival találkozunk, érthetőleg nem csupán a tisztán napi szükségleteket szolgáló ipar, hanem részben már a művészetbe vágó ötvösség is korán kifejlődött. Äzt mondja Szávay Gyula, Győr város monogiráfia-irója (1896.), hogy »Győr város ötvösiparosai híresek voltak, s legújabb időkig fennmaradt hirök«. Jórészt egyezik 'vele a magyar ötvösség egyik érdemes kutatójának, W. Kőszeghy Elemérnék állítása is (Arch. Ért. 1912.), hogy Győrött virágzó ötvös-céh volt valamikor. Mikor én Győr város ötvösei felé fordultam, egyelőre az volt a célom, hogy egybegyűjtsem — amennyire első kísérletre lehet — azokat az ötvösmestereket, akik az elmúlt századok folyamán Győr városában dolgoztak. A győri ötvösök jegyzőkönyvei, iratai és helybeli levéltári adatok nyomán igyekeztem összeszedegetni az idevonatkozó adatokat, s talán nem végeztem felesleges munkát még a kissé szárazaknak látszó adatok rögzítésével sem, mert valamennyi adatom alkalmas lenét rá, hogy majdan másoknak talán behatóbb és szakavatottabb munkáját sikeresen segítse. Egyes kérdéseknek tisztázásánoz talán már eddig is közelebb segítettek bennünket. A Dunántúl ötvösipara nem fejlődött ugyan olyan magasra, mint Erdély ötvössége, ahol a Kelet — Bizánc ötvösművészete — jobban éreztethette hatását, Dunántúl azonban a Nyugat közelsége érvényesült. Már árpádkori okleveleinkben találkozunk a székes*) Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon, II. 263. lap. 2 ) Győr város levéltára : Prot. Ord. stb. De Anno 1790. 484. 1. 726. sz., május 18.
