Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Valló István: Szemlénkről és az új vidéki folyóiratokról

nyos folyóiratot megindítson s tudta azt, hogy ezzel a részletmunkával a magyar tudományos életnek is szolgálatot tesz. Munkánk ezzel vicinális érdekű? Nem hiszem. Eddigi eredményeink s az a megbecsülés, amellyel ép a tudományos körök! Szemlénket fogadják, azt igazolják),, hogy nem. Csák a jóízan munkamegosztással reánk háruló részletmunkának kedvvel és tudatosan való vállalása. Mindenekfölött azonban becsületes szolgálata e város érdekeinek, hogy a múlt és jelen ismerete minél teljesebb legyen, a jövő kiépítése pedig' ez (ismeretekben gyökerezzék. Szemlénk négy évi anyaga e programmvállalásnak a teljesítése. Természetes, hogy vannak nehézségeink és akadályaink is, vannak szerkesztőségi adminisztratív szempontok, amelyek programmunk és irányelveink teljes érvényesítését nem minden alkalommal engedik meg. Tudós bírálónk ezeknek tudja be, ha hellyelközzel olyan cikkekkel is találkozott Szemlénk hasábjain, amiknek helyi vonatkozása nem, vagy érdemben kevés volt. Äzt iaz időt pedig mi is sürgetve várjuk, amikor a Győri Szemlébm és számos új társában a kutatás mai eszközeivel felszerelt fiatal gárda közölheti majd értékés tanulmányait »tudomanyosságunk (és a magyarsag« — mi hozzátesszük: és városa — javára. * Mind a két cikkíró a Győri Szemle figyelmét és érdeklődési körét ,az elszakított Felvidék irányába kívánja terelni. Bármilyen tiszteletreméltó és kedves is előttünk az a cél, amelyből ez a 'kívánság ,fakad, bármilyen fontosnak is látjuk ezt a feladatot, amely e szerepvállalással reánk hárulna, mégis — ha nehezünkre esik is — ki kell térnünk előle. Nem azért, mert nem tartjuk szükségesnek ezt a szolgálatot s nem' azért, mert nem volna kedvünkre is való, hanem azért, Imert nem tarthatjuk Szemlénket hivatottnak erre s vallott programmunknak természetellenes kibővítésének érezzük. Természetellenesnek, mert az a tájegység, amelybe mi Szemlénk szálait gyökereztetjük az: Dunántúl s elsősorban Felsődunántúl. Ezzel a tájegységgel — amely pedig Szemlénknek a cikkírók által |is elismert és helyeselt létalapja — ellenkezik az elkalandozás akár a Felvidékre, akár Erdélybe, vagy mondjuk a Tisza vidékére. Ä mi szempontjaink szerint ez az elkfalandozás legfeljebb egy másik tájegység területén és keretén belül történhetne meg, amikor is a Kisalföld túlsó részét véve vizsgálat alá foglalkozhatnánk a megszállott Csallóközzel. Erre készséggel és szívesen hajlandók vagyunk is, de nem tarthatjuk hivatottnak a Győri Szemlél — mélynek győri vonatkozását programmot adóan kihangsúlyozzuk — arra, hogy a Felvidék anyagának megismertetését feladtai közé (sorozza. Mályusz Elemér cikkében a Győri Szemlét és számos új társát hívja a tudomány szolgálatára. »Szamos új társa... ?«