Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Trimmel Ferenc: Győr—Mosony—Pozsony vármegyék jelzálogos terhei
Győr—Mosón—Pozsony k. e. e. vármegyék jelzálogos terhei. 1 ) Győr város és környékének gazdasági helyzetével foglalkozó ankét — nagyon helyesen — első feladatának azt tűzte ki, hogy megismerje és teltárja Győr városának és vidékének gazdasági helyzetét, szükségleteit; kereskedelmének, házi- és gyáriparának, gyümölcstermelésének, állattenyésztésének stb. múltját és jelenét, nemcsak helyi, hanem országos viszonylatokban is. Csak ezeknek ismeretében kivan másodsorban foglalkozni a lehetőséggekkel ; kutatja, vizsgálja a speciális irányokat, amelyek legjobban megfelelnek és a legjobb eredményeket hozhatják Győr és vidékének gazdasági életébe. Statisztikai értekezésem ezzel kapcsolatban a gazdasági bajok! értékmérőjének, a földbirtok jelzálogos terheinek, az eladósodás folyamatának és jelenlegi fokának, a terhek különféleségeinek ismertetésével foglalkozik. Rámutat arra, hogy bár az eladósodás igen nagy mértékben nehezedett az egész ország földbirtokaira és ebből Dunántúllal együtt Győr és vidéke is kivette a részét, az eladósodás most már szünőfélben van, ami talán egy közelgő gazdasági fellendülésnek első megnyilatkozásait jelentheti. A Magyar Gazdaszövetségnek kérelmére 1928-ban kezdte meg a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal a földbirtokok jelzálogilag bekebelezett terheinek alapvető — tehát az összes fennálló terhekre kiterjedő — összeirását, feldolgozását és állandó nyilvántartását. Az adatokat 1930-ig kizárólag csak a telekkönyvi hivatalok szóigáltatták, amelyek minden egyes "telekkönyvi bejegyzést és törlést külön bejelentőlapon közölnek a Statisztikai Hivatallal. A bejelentőlapok a földbirtokos nevét, a község nevét, amelyben a megterhelt földbirtok fekszik, a bekebelezés jogcímét, a bekebelezett összeget és kamatlábat tartalmazzák. Az adatok feldolgozása évenként a december hó 31.-1 állapot szerint történik. A telekkönyvi hivatalok által szolgáltatott adatok alapján azonban a Statisztikai Hivatal a bekebelezéseknek, illetőleg ezeken belül a terheknek csak a bruttóösszegét tudta megállapítani, s Mzárólagi csak az 50 kat. holdas és ennél nagyobb .földbirtokokról tudott részletes nyilvántartást vezetni, mig az ennél kisebb földbirtokokra eső terhek csak egyösszegben álltak a hivatal rendelkezésére és azoknak mértékére, súlyosságára a rendelkezésre álló adatok alapján csak nagyon is hozzávetőlegesen lehetett következtetni. . A Statisztikai Hivatal 1928. év végén, amikor a földbirtokok, terheinek statisztikai összeirását megindította, még elegendőnek találta, hogy az eladósodást csupán a, bruttó megterhelés alapján állapítsa meg. 1930-ban azonban, amikor a hitelintézeti statisztikai adatokkal ellenőrizték a telekjkönyvi adatok alapján összeállított
