Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Besenbek Alfonz: Győr és környékének állattenyésztése

70.000 darabból az egyesített vármegye csak 2200 drb marhát vitt kft s ebből is csak 54 darab továbbtenyésztésre, a tiöbbi pedig levágásra. A fele mennyiség Ausztriába, fele pedig Olaszországba ment. Ezen kiviteli és a vármegyéből lábon elhajtott állatok forgalmán kivül s természetesen a vármegye belső szűkebb forgalmán kivül, vasúton elszállíttatott a vármegyéből az ország más vármegyéibe 1360 drb marha. A vármegyének Győr városához közelfekvő, vagy legalább is könnyen megközelíthető környékén a szarvasmarhatenyésztés elsősorban tejtermelésre, mig a távolabbi részeken inkább tinónevelésre, tenyészállatnevelésre és esetleg hizlalásra rendezkedett be. A közeli környékekből a tejet fogyasztói tejként hozzák be Győrbe s a napi felhasználás körülbelül 20.000 liter körül van, de vaj és tejföl alakjában is tekintélyes mennyiség kerül Győrben eladásra. A távolabb fekvő községekből a tejet akár tej, akár tejszih alakjában ipari feldolgozásra adják el, még pedig 5—7 fillér literenkinti árban. Ilyen ár mellett a gazda ugyan ráfizet, de mert a marhát trágyanyerés miatt tartania kell, kénytelen a tejet ezen a lehetetlen áron is odaadni. A háború előtti időben a tejet főleg Bécsbe szállították, de ennek lehetősége a háború óta teljesen megszűnt. Az egész országbaln s így fejlett tejtermeléssel foglalkozó vármegyénkben is jóval több a tejtermelés, mint amennyit a fogyasztás felvesz. De hála a kormány hathatós támogatásának, mellyel a márkázott vaj kivitelét lehetővé teszi és szövetkezeti vajtermelésünk

, kiváló minőségének, mely rövid idő alatt a magyar exportvajat az európai piacon elismerten legkeresettebbé tette, sikerül mindig több és több vajat évente kivinni s ezzel a tejben való túltermelést valahogy levezetni. Igy 1928-ban 1932 q, 1929-ben 5397 q, 1930-ban 15.564 q és 1932-ben már 20.400 q vajat exportáltunk külföldre. Sérelme Győr vármegyének, hogy talán a gazdák hibájából is jelenleg Győrött nagyobb tejfeldolgozó üzem nincsen s különösen az, hogy nincsen exportvajfeldőlgozó üzeme. Igy a gazda az ipari tejet, vagy tejszint Budapestre, vagy Sopronba szállítja, ami fuvarköltségtöbbletet jelent. De közegészségügyi szempontból is lehetetlen, hogy Győr városának ily nagyobb tejüzeme nincsen. Elkép^lni is borzasztó, mit csinálna a város tejüzem nélkül például egy fellépő tífuszjárvány esetén. Ugy a közegészségügyi kivánalmák szem előtt tartása, mint a Győrött való tej értékesítésnek és tejáraknak úgy a ciazda, mint a fogyasztó érdekeinek szem előtt tartása mellett egységes rendezése, az állati termékeknek exportja szempontjából a városnak sürgős tennivalói volnának, melyekről azonban csak az utolsó fejezetben kivánok részletesen beszámolni. Itt csak annyit említek meg, hogyi a gazda az ipari tejért ab