Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Besenbek Alfonz: Győr és környékének állattenyésztése

Csonka országunknak ma kfa. 850.000 darabból álló lóállományából csak 19.200 drb, azaz az egész állomány 2.2o/

0-a került kivitelre s annak is több mint fele levágásra. Egyesített vármegyénkből 1933 évben csak 1940 drb ló került kivitelre (Ausztriába 1575, Franciaországba 180 és Németországba 185 drb) és pedig levágásra 1328 drb, továbbtenyésztésre csak 612 drb

1

, vagyíiisi a kivitel 1

/

3-a. Ä vármegye és a város területéről vasúton elszállíttatott belföldi értékesítésre 1609 drb. Ezen utóbbi adatban nincsen benn az a forgalom, melynél a ló a vármegye területén belül cserélt gazdát. Ä győrmegyei ló jobb értékesítése és a lótenyésztő gazda istápolása érdekében úgy a kormánynak, mint Győr városának fontos szerep jutna. Legyen szabad ezirányu elgondolásaimat a későbbiek során elmondani. Szar i asmarhaienyêsztés

. Äz egyesített vármegye szarvasmarhatenyésztésében jelenleg a hazai pirostarka, a félvér és tisztavér simmenthali marha van elterjedve. Még

1 a mult század majdnem közepéig az egész ország területén s így vármegyénkben is nagyobb gazdaságokban a magyar marhát, kisebb gazdáknál a riska és hasonló csenevészebb, primitivebb marhát tenyésztették. Az ország szarvasmarhatenyésztése néhány évtized leforgása alatt bámulatos fejlődésen ment keresztül úgy mennyiség, de főleg egyöntetűség, képesség és általában minőség tekintetében. Ez; a fejlődés elsősorban a kiegyezés utáni tartós nyugalmi időnek, a f öld mivelésügyi kormányok kitartó, szakszerű munkásságának és támogatásának, a gazdasági egyesületek által évente rendezett díjazással egybekötött állatkiállításoknak és az ujabb időben bevezetett próbafejéseknek és törzskönyvezéseknek köszönhető. Vármegyénk állattenyésztése szintén bámulatos fejlődést mutat fel, ügy, hogy ma már azokba az államokba is kiváló képességű tenyészállatokat szállítunk, honnan néhány éve, vagy évtizede az alapanyagot magunk voltunk kénytelenek behozni. A külföldi államok elszegényedése és elzárkózodottsága, csonka országunk fogyasztóképességének lecsökkenése folytán, úgy tenyészállatokban, mint vágómarhákban az értékesítés lehetősége kiviteli és hazai forgalomban egyaránt erőteljesen visszahanyatlott, ami maga után vonta az állatáraknak több mint felére való leesését. Sajnos, a vagyonilag tönkrement gazdának még ezen alacsony árak. mellett is meg kellett válni állataitól. Az állatkivitel az utóbbi években annyira visszaesett, hpgy 1932-ben kereken csak 30.000 drb vegyeskoru marhát vittünk ki az egész országból. Mi ez a majdnem 2 milliót kitevő összmarhalétszámhoz képest? A kormány gondoskodásának volt köszönhető, hogy ez a kiviteli niennyiség 1933-ban 70.000 darabra emelkedett. Ebből a