Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Lelóczky Jenő: A győri iparosnemzedék

koncátlan kamasz, hanem csendes, munkába mélyedő és tudását gyarapítani vágyó tanonc lesz, aki három év alatt alaposan kitanulhatja a mesterségét. A szakirányú ipariskoláiban (amelyből akarattal hagytam k|i a tanonc szót, mert hisz itt folyik az ipari továbbképzés is) pedig megkapja a szákmáját érdeklő elméleti ismereteket, úgymint anyagismeret, szakrajz, könyvelés, ipari számtan, szakmai technológia, a különböző ipari érdekképviseletek mibenlétéről, az OTI szervezetéről, üzleti levelezésről stb. Ilyen előre képzett anyaggal ez az [iskola is emelkedik hivatása nívóján és nem kell neki úgy, mint most, a nagy előképzési hiányokat pótolnia, és a nagy különbségeket, amelyek a tanulók között vannak, áthidalnia. Mindig élénk vitát képez az, hogy legyenek-e műhelyek az iskolában? Igenis legyenek! Mert nem minden műhelyben találkozik az ifjú azokkal a gépekkel és munkákkal, amelyek elég látókört biztosítanak neki a szakmájában, hogy a felszabadulásához szükséges előirt, minimális tudást megszerezhesse. És most elérkeztünk egy ponthoz, ami szintén az ipari képesítés, ezzel ugyancsak az iparosság nivóját van hivatva emelni és érdekeit jobban megvédelmezni. Ez pedig az előbb említett minimális tudás vizsgálatának szükségessége, hogy valaki segéd és egy másik, hogy mester lehessen. Minden pályát, minden élethivatást körülbástyáznak, szigorúan, törvényileg szabályozzák azt a képességet, amely állások betöltéséhez szükséges. Az ipar sem maradhat e téren vissza, az sem tűrheti, hogy avatatlanok, csekélytudásu illetéktelenek, tisztességtelen versenyt űzve, lopódzanak be soraiba. A szakmai tudás bástyáit ki kell építeni és meg: kell védelmezni a családhoz tartozókat, akik küzdöttek, tanultak a mesterségükért. És jogot is kell hozzá adni, még pedig csak a mestervizsgát tett iparos tarthasson tanoncot, mint olyan, aki bebizonyította, hogy birtokában van azon ismereteknek, amelyek őt a tanoncnevelésre képessé teszik. (Ezután az elkalandozás után pedig az ipari nevelés további folyományára térek. Mikor a kb. 17 éves ifjú, a sikeresen letett segédvizsgával felszabadul, segéd lesz, tényleg úgy érzi, hogy ő most szabad ember, mintha szárnyai nőttek volna. A fiatalember azt érzi, hogy ő szabad. Megszabadult a közvetlen felügyelettől, mehet a nagyvilágba, szabad az ut És most látja meg és most éri az első csalódás, amikor máshova megy és ő azt gondolja, hogy mindent tud. Hogy mily kevés az, amit tud. Most jön rá, mily Igaz az a mondás, hogy » Ahány ház, annyi szokas«. Tudja, hogyan készül valami, de azt kell látnia, hogy máshol, más berendezéssel, más környezetben, és műhelyben ugyanaz a munka másképen készül el. Ezek lesznek a szakmai tapasztalatok, amelyek hozzájárulnak a tudás megerősítéséhez, sokoldalúságához, ÉS a világ, az ipar, a technika halad, fejlődik, mégpedig oly mértékben, hogy azt a fiatalember a kis műhelyben nem is tudja követni. Érzi, hogy valami hiányzik, keresi, hogy hol is pótolhatná ezeket a hiányokat. A műhelyben nincs rá mód. Ezért kellenek a továbbképző tanfolyamok, amelyek szerves, kiegészítő részét kell képezzék az iparosnevelésnek. Ez tulajdon-