Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Gláser Gyula: Győr mint sertéshizlaló- és sertésexport központ

m Gláser Gy.: Győr mint sertéshizlaló- és sertésexport-központ. 233 Győr város mint sertéshizlaló- és sertésexport-központ. Győr városa, mely a Bakony-hegység északnyugati nyúlványainak lábánál, három folyó között és több vasúti fővonal gócpontjában fekszik, — földrajzi helyzeténél fogva predesztinált arra, hogy a szomszédos államok felé a magyar sertésforgalom központjául szolgáljon. Ugy az ország fővárosához, — mely jelenleg nagy fogyasztópiac, — mint pedig a bécsi, pozsonyi és prágai piacokhoz való közelsége, illetve kitűnő vasúti összeköttetése oly tényezők, amelyek a kész hizott sertés értékesítésénél rendkívülien fontos szerepet játszanak. Kitünó vizi és vasúti közlekedő vonalai folytán a győri sertéshizlaló piacnak egyrészt rendelkezésére áll a takarmányul szolgáló szemes termények olcsóbb hajófuvarja, másrészt pedig előnyéül szolgál a sovány sertés beszerzésénél a sokirányú vasúti összeköttetés. Ä készre hizlalt szállásdisznó berakásánál pedig rendelkezésére áll a városának területén található számos rakodóvág:íny, minek folytán a kényes készdisznó berakása igen kényelmesen eszközölhető. A folyóvizek és ezeknek ágai mellett célszerűen helyezhetők el a sertésszállások, hogy' a sertéshizlalásnál annyira fontos sertésfürdők felhasználhatók legyenek. A Bakony-hegység makkosai és bükkösei, különösen a mult század elején és közepén, valamint a Felsődunántúl hírneves soványsertés tenyészetei képezték azt a forrást, amely a győri hizlalópiacot részben táplálhatta. Ez adottságok révén Győr városa már a mult század elején is fontos sertéskereskedelmi központ volt. Miután azonban ebijén az időben a távolabbi vidékek sertésanyaga is Győrré, illetve az osztrák piacok felé gravitált, a TJuna viziutjának felhasználásával is került sertésanyag a győri piacra. Mindennek ellenére a helybeli sertéshizlalás még nem "öltött olyan mereteket, mint akkor, amiktor a mult század ötvenes, hatvanas és későbbi éveiben kiépültek a 'bécs—budapesti, soproni vasúti fővonalak, Ä bécs—budapesti "fővonal teljes kiépítéséig terjedő időben a távolabbi piacok sovány és félig hizlalt sertéseinek felhozatala egyrészt lábonhajtva, de főleg (amint előbb is felhoztam) viziuton, rekeszes hajókban történt. Az uszályok ugyanolyan rekeszes berendezéssel bírtak, mint a mostani vagonok. Szlavóniából és Délmagyarorszagból került ily módon Győrré a sertésanyag, amely azonban távolról sem volt oly kiváló minőségű, mint a mostani. E minőségi különbségnek — a sertéstenyésztés elmaradottságától eltekintve — főleg az volt az oka, hogy a vasúti szállítás lehetőségének hiányában a győri sertésnek a külföldi vásárokra való továbbszállítása is lábon történt. Erre a célra azonban csakfts a kinőtt, erős, 2—3 éves sertésanyag volt alkalmas. A Győrré érkezett sertésanyagot nem hizlalták a teljes súlyra, hanem félig hizottan (csöves tengerivel és szemes árpával tartva)