Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Gláser Gyula: Győr mint sertéshizlaló- és sertésexport központ
234 Gláser Gyula: közbeeső etetőállomások felhasználásával újból lábon továbbhajtották a bécsi, avagy bécsújhelyi piacra. Ilyen közbeeső állomások voltak Lesvár, Öttevény, Mosón, Rajka, Csorna, Kapuvár, Sopron stb. Ausztriában Heinburg, Schwechat és Fischamend. Ezeken a helyeken is a félig hizlalt sertést ugyancsak darálatlan szemes takarmánnyal, avagy csöves tengerivel tartották — néha 8—14 napig — úgy, hogyi mire az a rendeltetési piacra felérkezett, nehezebb volt, mint a győri elszállítás idején. Elképzelhetjük tehát, hogy az ilyeténképen előállított hizott anyag csak másod-, avagy harmadminőségü lehetett a maihoz képest! A mult század elején és közepén, a vasúti fővonalak kiépítéséig sok szerb származású kereskedő (többek között Deszponics és Osztóvics családok), valamint Pfeiffer Félix és Károly, Pfeiffer Mátyás, Bauer, Lugauer, Gassner és Nirnsee családok foglalkoztak sertéskereskedelemmel és hizlalással. Amidőn azonban a vasúti fővonalak mindinkább kiépültek, a győri sertéshizlalás és kereskedelem új irányt és nagyobb lendületet n,yert. A kényelmes szállítási eszközök igénybevételének lehetősége folytán most már a fiatalabb, gyengébb csontozatu s így ízletesebb és jobbminőségü hizott sertés előállítása is lehetséges volt, mely a külföldi piacokon gyors ütemben kiszorította a távolabbi és a vasúti összeköttetést nélkülöző sertéshizlaló helyekről feljövő goromba, öreg és ennélfogva alárendeltebb minőségű sertésanyagot. Ebben az időpontban (a mult század 80-as éveiben) kapcsolódott be a nagybani sertéshizlalásba és kereskedelembe a győri ipari hizlalás atyamestere: ajkai Nirnsee Ferenc, aki átlátva a kitűnő hizlalási és értékesítési lehetőségeket, mind nagyobb és nagyobb mértékben fejlesztette ez iparágat. Volt olyan időszak, amikor csak Nirnsee szállásaiban 15—20.000 drb különféle súlyú hizott sertés állott. Vele egyidőbén az ipari hizlalást és kereskedelmet id. Hilbert Ferenc, — aki társasviszonyban is volt Nirnseevel, — Nirnsee Károly, Halbritter Károly és Ferenc, valamint Pfeiffer Mátyás cégek is folytatták. Az uj irányú sertéshizlalás az ipari hizlalás jellegét vette fel, arra törekedett, hogy a hizott sertés minőségét minél etsőbbrendiivé fejlessze és minél jobb vágósulyú hizott anyagot állítson elöl Ennek köszönhető, hogy a régebben forgalmazott goromba, öreg, páronként 200—300 kg-os kész hizott sertések helyett mindinkább fiatal süldőanyagot állítottak be a hizlaldákba, amelyeket azonban páronkint már 400—450 kg. súlyig hizlaltak fel. A győri ipari hizlalás és export úgy a múltban, mint jelenleg is kizárólag az ú. n. magyar (Bakonyef) mangalica sertésanyaggál foglalkozott és foglalkozik; érdekes, hogy dacára a hússertés utóbbi időben való térfoglalásának, — a győri ipari hizlaldákban mindmáig vajmi ritkán találnató a hus, — avagy a keresztezett sertés. Régebben a hizott sertést lábon, szemmel való becslés szerint adták el, majd későbben a fizető súlyt a rendelkezésre álló goromba anyagnál úgy számították ki, hogy 12 órai koplaltatás után páronként 45 kg-t és 4<y 0-ot vontak le. A finomabb, fiatalabb sertésanyag
