Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Domaniczky László: Győr mint textilipari középpont

tott meg, mely úgyszólván teljesen hiányzott hazánkban és gyártmányaival az eddigi külföldi behozatalt csökkentette. 30 munkással kezdte meg üzemét, ma már 150 emberrel dolgozik. Ezzel le is zárhatjuk a győri textilipar ismertetését, mert az 1931-es évben bekövetkezett bankzárlat óta mindjobban súlyosbodó gazdasági válság ujabb gyár alapítások lehetőségét nemcsák városunkban, de az egész országban megakadályozta. Az: a körülmény, hogy a meglévő gyáraink a sokszor leküzdhetetlennek látszó akadályok dacára is fokozták üzemüket, illetve üzemi 'termelésüket, arra vezethető vissza, hogy a nagyközönség csökkent vásárlóképessége következtében mindinkább kiélesedő gazdasági versenyben, sokszor fillérekre menő árharcban csak úgy tudták a budapesti gyárakkal felvenni a versenyt, hogy .üzemi 'termelésük fokozásával rezsiköltségeiket iparkodtak csökkenteni. Erre pedig az egyedüli célravezetőnek vélt eszköz a mecdévő gépparknak fokozottabb kihasználása által az üzemi termelés fokozása látszott, hogy így is némileg ellensulyoztassanak azok

f a többletterhek és többletköltségek, melyek a fővárosi, ugyanazon cikkeket előállító gyárakkal szemben a győri gyártmányoknál felmerültek. Itt kéli elsősorban megemlítenünk az aránytalanul magas villanyárakat, melyek éppen az előbb említett éles versengés következtében jelentős szerepet követelnek gyáraink árkalkulációjában és a szállítási költségek drágulást, mely budapesti viszonylatban a fővárosi gyáraknak ugyancsak jelentős előnyt biztosít. A bevezetésben említett akkori látszólagos előnyök egyike a munkabérWérdés volt, mely ma már szintén a vidéki gyárak hátrányára változott. Mig Budapesten még a textilszakmában jártas munkásságnál is — ha nem is nagy mérvben — munkanélkfüség észlelhető, Győrött a textilszakmában munkanélküliség úgyszólván nincs, ennék következtében a munkabérek nálunk

1 magasabbak, mint a fővárosban. Városunk textiliparának nagy szociális jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy textilvállalataink közel 3000 munkást foglalkoztatnak és az évenként kifizetett munkabérek a 3 millió pengőt meghaladják. Minthogy e jelentős összeg városunk gazdasági vérkeringésébe megy át, városunk kereskedelme és más iparágai forgalmának nem kis mértékben elősegítőjévé vált. A jelentőség megbirálásánál figyelemreméltó még az a tény, hogy textilvállalataink az üzemükben használatos és városunkban beszerezhető cikkeklet elsősorban helyben szerzik'bet s hogy itt rójják le adószolgáltatásukat, mellyel a városi bevételekhez hozzájárulnak?, amely különösen a mai viszonyok között, amlikor a (malom és nehézipar adózási képessége a forgalom nagymérvű apadása következtében erősen lecsökkent, szintén fontos szempont. A textiliparral kapcsolatban több oldalról is megkísérelték annak a téves felfogásnak a köztudatba való átvitelét, hogy az konjunktúrát élvez. He: e körök a textilipar helyzetét a ikellő tárgyilagossággal, az adott helyzetnek megfelelő adatok figyelembevételével mérlegelnék és nem támaszkodnának elferdített, sokszor rosszindulatú információkra; meg kellene állapítaniok, hogy e konjunk-